Gyártó

Vadásztölténygyár

Származás

Magyarország

Év

1957

Jellemzők

4+1 csöves rádiókészülék hosszú-, közép- és rövidhullám vételére. Rövidhullámon sávnyújtóval, közép- és hosszúhullámon ferritantennával rendelkezik. Hangszínszabályzóval is felszerelték. Hangszórója 13 cm átmérőjű. Hátoldalon lemezjátszó csatlakoztatható hozzá.
Érzékenység: HH, KH: <50 μV; RH: <80 μV. Hangfrekvenciás átvitel: 130-7.000 Hz. Kimenő teljesítmény: 2 W. Teljesítményfelvétel: 50 W.

Méret

340x250x180 mm; 5,5 kg

Egyéb

1938/39-ben a budapesti székhelyű Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. a növekvő igények miatt új üzemet létesített Székesfehérváron. Ez lett a negyedik gyára az Rt.-nek az országban. Tulajdonosai egyenlő arányban Brázay Zoltán kereskedő, Weiss Manfréd Acél- és Fémművek és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank voltak. 
Kezdetben hadianyagokat gyártottak (töltény, gyutacs stb.) a háborúra való felkészülés jegyében. A második világháborúban, ahogy a frontvonal elérte a várost súlyos károkat szenvedett az üzem. A visszavonuló német csapatok az eszközpark jó részét leszerelték és elvitték. A vezetés és őrség nélkül maradt területen megjelentek a fosztogatók is. A háború után lassú helyreállítás kezdődött. Eleinte a nyílászárókhoz szükséges vasalatokat tudták gyártani, mert erre volt igény és alapanyag. A lassú helyreállítással, a vegyi üzem tényleges elkülönítésével és az alacsony dolgozói létszámmal megpróbálták magánkézben tartani a vállalatot. Az államosítást végül mégsem tudták elkerülni. Utána pártpolitikai utasításra közszükségleti cikkek előállításával foglalkoztak (egérfogó, lópatkó, csavarok, bútorrugók stb.). Ekkor készültek a híres Dongó kerékpár-segédmotorok illetve a Berva és Panni robogómotorok. Ez volt a polgári fedőtevékenység. A hadi termelést elindítva lőszereket, gyutacsokat és csappantyúkat gyártottak. A hadiipar miatt vegyi üzemmel is rendelkezett a gyár. Itt a gyógyszer-, textil-, bőr- és fotóipar számára különféle kémiai anyagok előállítása történt. Idővel azonban visszaestek a katonai megrendelések, enyhült a hidegháború, több terméket kiszerveztek más üzemek számára az országban. A vállalat másik három egysége átalakult (Mofém) vagy megszűnt, a központ Székesfehérvár lett. A hétköznapi tárgyak termelése azonban kevésnek bizonyult a gyár fennmaradását illetően.
Ekkortájt a híradástechnikai ipar rohamos fejlődésnek indult. A korábbi finommechanikai gyártási tapasztalataik alapján adott volt a lehetőség, hogy a székesfehérvári üzem a hazai híradástechnikai nagyipar egyik bázisa legyen. Ezt a nézetet erősítette a KGST a szakosítás bevezetésével is. A rádió profilgazdájának a Vadásztölténygyárat jelölték meg. 1954-ben elkezdődött az alkatrészek gyártása (forgókondenzátor, potenciométer). Innen pedig már csak egy lépés volt a készülékgyártás. Mivel saját fejlesztésre nem volt semmilyen lehetőség, ezért a modell a Telefunken Jubilate licence alapján készült igen rövid idő alatt és jókora szakmai ellenszélben. Úgy gondolták, hogy vidéken nem lehet sikerre vinni egy ilyen vállalkozást a semmiből. A kutatómunka során ebből még annyit vettem észre, hogy a Rádiótechnika nem írt a gyár indulásáról. Mindössze azt nehezményezték, hogy nem jut elég fehérvári forgókondenzátor az amatőrboltok polcaira. Az első típust az év vége felé ismertették majd két év szünet következett! Onnantól viszont már igyekeztek lépést tartani a termékpalettával. A rövid ismertető Baráth-Kázsmér-Ujvári: A Videoton története 1938-1990 c. könyv alapján készült. ISBN 978-963-08-5110-7. A budapesti vállalatról, tulajdonosokról és a korábbi előzményekről a történelmi tényekkel felvértezve egy kisebb könyvet lehetne írni.

1955 tavaszán megjelent az első rádiókészülékük R 545 névvel. Ebben az évben több, mint 13.000 darabot készítettek, amelynek közel harmadát külföldön értékesítették. Ez volt a legelső magyar rádió, amely nyomógombos hullámváltóval rendelkezett. Következő évben megalkották az órával ellátott változatot R 545 A néven, illetve a telepes verziót B 545 jelzéssel. Továbbá készült ferritantenna nélkül, a hosszúhullám helyett halászsávos kivitelben R 545/I. jelzéssel. Utóbbi leginkább exportra ment. Az alaptípusból a gyári könyv szerint több, mint 70.000 darabot gyártottak 1959-ig. Ebbe lehet, hogy bele van számolva a halászsávos kivitel is, mert az nincs külön megemlítve. Az eredete alapján szokták Jubiláte névvel illetni. Szerencsére a külsejét áttervezték, ezáltal szebb, arányosabb formát kapott a Telefunkenhez képest. A formai és műszaki kialakításokról részletesebb említést teszek lent. A bemutatott rádió teljes körű felújítást kapott.

A hátlap a gyár által mellékelt kapcsolási rajzot rejtegeti. A rajzon látható, hogy a hosszúhullám nyomógombjához nem tartoznak érintkezők. Lenyomásával alaphelyzetbe áll a közép- és rövidhullám gombja. Vagyis ha minden gomb fent van, akkor is hosszúhullámon működi a rádió:

Kezdetben az Orion segítségével készültek a hangszórók. Kétféle létezett: ez a 13 cm-es átmérőjű illetve a 21x15 cm-es ovál, amit először a Balaton rádióba építettek. A kisebbik kosarára felszerelték a kimenőtrafót. A membránok hátoldalán "Made in Germany" felirat olvasható. A korai hangszórók peremére egy gumigyűrűt is feltettek, ami a fenti képen látható.

Az apró rádióban apró trafók sorakoznak. Balra a hálózati vagyis autotranszformátor látható. Találóbb elnevezése a takaréktranszformátor. Jellegzetessége, hogy nincs külön tekercselt szekunder oldala. Ezt ugyanis a feltekert primer oldal megcsapolásával érik el. Vagyis nem végez galvanikus leválasztást a villamos hálózattól. Ebből következik, hogy a fém alváz könnyen fázisra kerülhet, amit javításkor erősen ajánlott észben tartani és leválasztó trafóról üzemeltetni! A megoldásnak azonban van előnye is: a kevesebb anyagmennyiség és a kisebb méret.
A fentiekből következik, hogy a lemezjátszó csatlakozásán is ott figyelhet a delej. A megrázó élményeket a jobb képen látható apró leválasztó transzformátor hivatott megakadályozni. Az egyik árnyékolt kábele a banánhüvelyekről fogadja a jelet. Itt érdemes arra figyelni, hogy az a vezeték, ami a fém alvázról érkezik, az az árnyékoláshoz legyen forrasztva, ne a banánhüvelyhez. Különben a galvanikus leválasztás nem jön létre. A másik árnyékolt kábel a hátoldali rádió/gramofon váltókapcsolóhoz megy tovább.

A felújítás során sikerült megőrizni a kávába ragasztott címkét, amin a hálózati feszültségnek megfelelő olvadóbiztosíték értéke található. A fém váz hátoldalán a csőszegecseket bitumen cseppek takarják:

A skálaüvegek apróbb stílusváltáson mentek keresztül. Az első és a második 1955-ös rádiókból kerültek ki, vagyis elég korai darabok. Elég valószínűnek látom, hogy a második skála a legöregebb a három közül. A harmadik vagyis a fekete volt az eredetije ennek a rádiónak. Ezzel a rajzolattal készült a legtöbbje. Az üveg nagyon vékony, a felfogatása kezdetleges, a ki- és beépítésnél könnyen eltörhet. Mint látható, ez is folytonossági hiányt szenvedett a bal szélén.
Érdekes megoldás a középsőnél a frekvenciatartomány és a hullámhossz keverése egymás mellett az alsó sorban. Illetve a sávnyújtó skálája 0-100 helyett 50-0-50 kiosztású lett.

Az előbb bemutatott hámlófélben lévő skálaüveg ebből a végtelenül elszomorodott rádióból származik. Viszont arra még alkalmas, hogy tovább tanulmányozzuk az eltéréseket. A hangszórót tartó kartonlap kivágása olyan, mintha az órás változathoz készült volna. Azonban sem a furatok pozíciója, sem azok mérete nem egyezik vele. Talán másik órával vagy megoldással kísérletezhettek. Az biztos, hogy több első éves rádiónál találkoztam ilyen kivágásokkal.

A ferritrúdon előköri tekercseket láthatunk. Ezek szintén a korai készülékeknél voltak alkalmazva. A 45 menetes hézagosabb tekercs lakkal rögzített, míg a kisebb prespánra szorosan tekert 12 menetes rész a hangolás céljából elmozdítható a ferriten. Később egyszerűsítettek rajta.
Innen az is látszik, hogy változott a puffer elkó gyártmánya. A ferritrúd bilincse a csavar lazítását követően elfordítható, ezáltal a készülék rendeltetési helyén irányba lehetett állítani az antennát a jobb vétel érdekében:

Az előlap kétféle kialakítással készült. Az egyiknek lent is van két rögzítési pontja, míg a másikról ez elmaradt. Utóbbinál csak az a három csavar tartja, ami átmegy a hangszórót rögzítő karton táblán. Balra az eredeti keret, ami fent középen eltörött.