Gyártó

Villamossági Televízió és Rádiókészülékek Gyára (VTRGy)

Származás

Magyarország

Év

1967

Jellemzők

7 darab germánium tranzisztorral és 1 darab germánium diódával működő szuperheterodin vevő a középhullám vételére. 9 V-ról (2x4,5 V) üzemel. Beépített fix ferritantennával rendelkezik. Hátoldalán a külső antenna és a földelés csatlakozója van. Hangszórója 13 cm átmérőjű. Típusa: HA 13/10, 25 ohm, BaFe mágneskörrel.
Érzékenység: antennáról: 40 μV; ferritről: 400 μV/m. Kimenő teljesítmény: 300 mW. Szelektivitás ± 9 kHz elhangolásra: 20 dB. KF zavarérzékenység: 26 dB. Tükörszelektivitás: 26 dB. Hangfrekvenciás érzékenység: 1 mV. Hangfrekvenciás átvitel (6 dB-es pontok között): 120-2.000 Hz. Áramfelvétel: min.: 15 mA; max.: 75 mA.

Méret

255x170x155 mm; 2,5 kg.

Egyéb

A típust mindössze egy évig gyártották. A gyári könyv 2000 darabról tesz említést. A szériaszámok alapján viszont jóval több készülhetett. Ennek ellenére nem túl gyakori modell. Anno másodvevőként tartották számon. Külseje nagyon hasonló a Dáliához. A káva piros, zöld, kék és fehér pasztellszínű festést kaphatott. A legelső példányok még Mimóza névre hallgattak, félköríves skálával. Nemsokára átkeresztelték Weekendre majd a skálát átrajzolták a háromszög formára. Mivel a Weekend a Dáliával ellentétben nem rendelkezik skálavilágítással, ezért a skálalapot két csavar rögzíti fent. Ez a két csavar a műanyag előlaphoz rögzül. A kávában nincs árnyékoló fólia. A hangszóró és a skála között a bakeliten az 1967-es évszám látható. A skálát rögzítő csavaroknak van 1-1 furata a kávában, hogy átférjenek rajta. A hátlap belső oldalára szegecselték az elemtartót. A szériaszám elé nem került plexi. Az ovális kivágások máshol vannak, mint a Dália esetében.
Érdekesség, hogy a későbbi példányokon a műanyag előlapban van egy furat a bekapcsoló gomb fölött. Ezt belülről egy pirosra festett papír takarja. A tekerőgomb felső pontján egy mélyedésben piros festék van. Kikapcsolt állapotban a két jel egymáshoz kerül ezzel is jelezve, hogy a készülék nem üzemel (nem merül az elem).
A sasszi és más fém alkatrészek sárga felületkezelést kaptak. A kapcsolás rádiófrekvenciás részéhez felhasználták a Madison zsebrádió panelját. Ezen meghagyták az első három tranzisztort, KF tekercseket és kiegészítették a ferritantennával. A többi tranzisztort a fázisfordító transzformátorral és a többi alkatrésszel két forrlécre rögzítették. A demodulátor diódát követi az előerősítő tranzisztor. Utána a meghajtó tranzisztor jön a fázisfordító trafóval. A végfoka kimenő trafó nélküli, ellenütemű AB osztályú beállítással üzemel.
Az asztali rádió és a táskarádió furcsa keverékének számító BR 711 Weekend ugyanez a készülék, csak hordfüllel van ellátva. A gyári könyv erre is 2000 darabos gyártási mennyiséget ír.

A Dáliához képest módosítottak kicsit a hátlapon. Ugyanakkor megmaradt a hálózati vezeték helye a jobb alsó sarokban. Jobbra a tranzisztorok elrendezése látható:

A rádió könnyen szerelhető. Minden alkatrésze eredeti, így került megőrzésre:

A skála fölötti két kisebb furaton bújnak át a csavarok. A hiányos belső festéssel az alig domborodó évszámot próbáltam menteni. Eredetileg nem volt ennyire kifestve. A zöld színt egy korabeli színes fényképről lestem el, ahol VT készülékek voltak kiállítva:

A bogarak nem csak a régi rádiókat szeretik. Pontosabban csak a régi rádiókat szeretik. A hangszóró peremén a filcet újra kellett gyártani:

A piros pont valójában egy kapcsolási rajzból készült papírfecni volt. A hangszóró előtti vásznat szintén kirágták a bogarak. Mindkettő cserélve lett. Jobbra a végeredmény látható:

A kopott logó felújításához sikerült egy szép példányt találnom. Ezt bedigitalizálva képszerkesztő programmal pixelenként feljavítottam. A VT embléma a Dáliáról származik. A pozíciók beállítása után elvittem a művemet egy nyomdába, ahol transzparens öntapadó fóliára kinyomtatták. A kopott példányt alaposan előkészítettem. A matrica felhelyezése után olyan lett, mint az eredeti. A felső logón azért hiányzik a régi VT embléma, mert a gyár az év közepén vezette be az új VTTV emblémát:

A tekerőgombokat is felújítottam. A pöttyösök csak a Weekend rádión voltak használatban, ezért ritkák. Az anyagukat könnyen kikezdte az idő. Jobbra a kávában található évszám:

Sok egyéb rádiós holmival együtt érkezett a jobbra látható Mimóza skálalap. Rögtön bevillant az emlékeimből, hogy mi ez és melyik katalógusban láttam. Úgy döntöttem építek köré egy rádiót:

Alaposan összetört Weekend volt az alapja a Mimózának. Márványmintás fóliával vonták be, ezért a vásárlásnál fel se tűnt, hogy a lent megfúrt skálán kívül a káva is teljesen reménytelen lesz. Most azonban jól jött belőle a rozsdás sasszi, a viseltes hátlap, a rács és a logó. A piros káva egy nagyon régen felújított, de végül elbontott Dália rádiótól származik. A felső két lyukat kellett csak kifúrnom a skála miatt.

A panelt elvittem galvanizáltatni, de nem nyerte el tetszésem. Ráadásul az egyik távtartót lemarták róla. Rakhattam volna bele egy hosszú csavart vagy hagyományos távtartót. Helyette ebből az öreg tollbetétből faragtam hozzá egyet. Méretre vágtam, menetet metszettem bele, végül beforrasztottam a másik oldalról. A gyári is hasonló módon van rögzítve. A BZS panel csavarja megy bele.

A kapcsolós potméter tengelyét valami ötlettől fogva bevágta és elvékonyította az előző tulaj. Még szerencse, hogy a potméter szétszedhető és könnyen cserélhető, tisztítható. A felújítást követően néhány méter vezetéket antennának használva jókora hangerővel, tisztán szól a rádió. Az adóállomások között sincs zaj. Nagy a különbség a Madisonhoz képest:

Mimóza helyett már Weekend névvel, de még félkör skálával a Kádár Géza: Rádió és televízió vevőkészülékek 1967-1969 c. könyvben. Jobbra pedig a Rádiótechnika 1967. júliusi száma tudósít a májusban megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásárról, ahol a BR 711 hordfüles változatokat is kiállította a gyár: