Videoton B 858 II.

Gyártó

Vadásztölténygyár

Származás

Magyarország

Év

1959

Jellemzők

5+1 csöves készülék középhullám, halászsáv, rövidhullám vételére, hálózati teleppótlóval kiegészítve. Hangszínszabályzója a magas hangok vágásával ad mély hangszínt. Telepes üzemmódban a skálavilágítás nyomógombja a készülék oldalán található. Hátoldalán lemezjátszó és külső hangszóró csatlakozóval. Illetve a telepes/hálózati üzemmód közötti váltókapcsoló is itt van.
Rádiófrekvenciás érzékenység: < 50 μV. Hangfrekvenciás érzékenység: 50 mV. Hangfrekvenciás átvitel: 60-10.000 Hz. Kimenő teljesítmény: 300 mW. Tápfeszültségek: 1,4 V fűtő- és 90 V anódtelep. Fűtőáram: 200 mA. Anódáram: 6-12 mA.

Méret

500x330x210 mm; 10 kg.

Egyéb

A telepes Szimfónia a Videoton utolsó és egyben legnagyobb villamos hálózattól függetlenül működő elektroncsöves készüléke. 1958-tól mindössze 2-3 évig lehetett gyártásban. A tranzisztor térnyerése folytán egyre több félvezetővel szerelt zseb- és táskarádió készült. A villamos hálózat lassan minden településre elért. Néhol azonban nem volt egész napos az ellátottság. Leginkább este volt elérhető a hálózati áram. Ilyen helyeken jól jött a telepes üzemmód. Majd este a drága telepek kímélése érdekében át lehetett váltani adapteres üzemmódra. A telepes csöves készülékeknek azonban nem volt már hosszú távon létjogosultságuk. Többféle hullámsáv-kiosztással készültek. Illetve gyártották hálózati adapter nélkül is. Szokták Csobánc névvel illetni - mint ahogy a gyári könyvben is szerepel - viszont az egy másik típus. A Balaton rádió kávájába kerültek beépítésre a telepes Szimfónia sasszik B 958 jelzéssel.
A készülék az 1R5T, 1T4T, 1T4T, 1S5T, DLL101 miniatűr és a DM70 szubminiatűr csövekkel üzemel. Az 1R5T keverő és oszcillátor; a két 1T4T középfrekvenciás erősítők; az 1S5T demodulátor, szabályozó feszültség előállító és hangfrekvenciás előerősítő. Végerősítője a DLL101-es kettős pentóda, ami itt ellenütemben került alkalmazásra. Az előerősítő után található egy fázisfordító transzformátor. Ennek a primer tekercse a szekunder két fele között található a jó csatolás érdekében. A kimenő trafó negatív visszacsatolást ad a hangerőszabályzó felé. A Szimfónia ovális szélessávú hangszóróján nagyobb mágnest alkalmaztak, így jobb hatásfokot értek el. A fentieknek köszönhetően ugyanakkora torzítás mellett a kimenő teljesítménye több, mint kétszerese az átlagos telepes készülékekhez viszonyítva. A műszaki ismertető megírásában a Rádiótechnika 1960/1. számát használtam segítségül.

Ezen a hangszórón már valóban megnövelték a mágnes méretét:

A rádióban korábban az összes papírházas kondenzátort kicserélték az akkor újnak számító műgyantás Remix NCP-642 típusra. Mindegyiken 1962-es dátum szerepel:

A DM70-es varázsszem Telefunken gyártmány. Lábai huzalból vannak, azokra forrasztották a vezetékeket:

A teleppótló adapter:

A nagyobbik példány a hálózati trafó. Mellette a kisebb egy fojtótekercs, ami a zavarmentes tápellátást segíti:

Balra a sorba kötött tíz kisebb szeléntárcsa az anódfeszültség egyutas egyenirányítója. Tőle jobbra látható két nagyobb tárcsa a fűtőfeszültség kétutas egyenirányítója. Végül az utolsó kettő a fűtőfeszültség stabilizálását szolgálja.
Jobb képen a tápegység alja a szűrőkondenzátorokkal. A fekete színű változtatható értékű huzalellenállással lehet az 1,4 V-os fűtőfeszültséget beállítani. A közvetlen fűtésű csöveknek fontos a pontos érték a hosszabb élettartam érdekében:

A hálózati adapteres és a telepes változat közötti különbségek szemléltetése
 

A kávát is befolyásolta az adapter megléte, amit nagy recés fejű csavarok rögzítenek a fém konzolhoz. A telepes kivitelnél fakittel zárták a furatokat, de az előlapon megmaradtak a csavarok helyei a varázsszem mellett:

A hálózati/telepes üzemmód váltókapcsolója a sasszin:

Az adapteresnek kerek, négytűs csatlakozója van a színes vezetékei végén, míg a telepesen a hagyományos sarus-banándugós megoldást alkalmazták:

A fűtő- és anódfeszültség a hullámváltó gombsorának érintkezőin halad keresztül, ezáltal bármelyik nyomógombbal indítható a rádió. Az adapteresben van egy kisebb kapcsoló is, amit a "Ki" nyomógomb mozgat. Ez lényegében a hálózati főkapcsolója a rádiónak. Az adapter kábelkötegében a 4-5. érintkezőt zárja rövidre és kapcsolja ezzel hálózatra (vagy épp le) a tápegységet. A telepesből ez értelemszerűen hiányzik, ott a mechanika üresen mozog és csak a hullámváltót oldja ki.

A rádiót ez a kábelkorbács köti össze az adapterrel a 8 pólusú loktál csatlakozón keresztül. A jobb képen a telepes rádió látható, ahonnan ez hiányzik. A piros Remix kondenzátor mellől kanyarodna fel.

A két szélső izzó 6,3 V-os és az adaptert használva folyamatosan világítanak. A középső skálaizzó 1,5 V-os és a telepes üzemmódban a rádió oldalán található nyomógombbal működtethető:

A réz díszek polírozva és fényesítve lettek. Megérte a fáradtságot, mert sokat javít a kicsit kopottas külsőn:

B 858 I. és B 858 II.:

A hálózati adapter adapterből készült adaptere már saját gyártmány a többi telepes rádióm számára: