Gyártó

Orion

Származás

Magyarország

Év

1957

Jellemzők

2+1 csöves, egyenes vevő reflex kapcsolásban két hangolt körrel. 110 V és 220 V egyen- és váltófeszültséggel egyaránt üzemeltethető. Csak középhullám vételére alkalmas. Hátoldalán mindössze antennacsatlakozás van. 13 cm átmérőjű hangszóróval rendelkezik.
Érzékenység: 110 V-on: < 2,3 mV; 220 V-on: < 1,5 mV. Kimenő teljesítmény: 1,2 W. Hangfrekvenciás átvitel: 120-7.000 Hz. Teljesítményfelvétel: 110 V-nál 40 W; 220 V-nál 50 W.

Méret

260x180x140 mm; 3 kg.

Egyéb

1957-ben kezdte gyártani az Orion a Pajtit. Ez volt az egyik utolsó nem nyomógombos kezelésű rádiójuk és az utolsó 2+1 csöves egyenes vevőjük. Korabeli ára: 550 Ft. A legyártott mennyiség nagyon gyorsan gazdára lelt, ezért a Videoton modernebb novál csövekkel és hálózati transzformátorral felszerelve Tihany néven igyekezett a keresletet kielégíteni.
A bakelit káva a 311, 411, 511 és 811 típusoktól származik, amik a '40-es évek közepén voltak forgalomban. Ennek a hangszóróselyem és a skálaüveg közötti függőleges osztását eltávolították és egy hőre lágyuló műanyagból készült burkolatot illesztettek, ami a skálaüveget is tartja. A vajszínű burkolat részben a hangszóró farostlemezéhez, részben a bakelit kávához rögzül. A Pajti elektroncsövei rimlock típusok.

Rossz állapotban került hozzám. Nem sok eredeti alkatrészt hagytak benne. A helyreállításnál igyekeztem korabeli darabokat összeválogatni. A gyári ellenállások kicsit alulméretezettek voltak. Most valamivel nagyobbak vannak bent. A 22 nF-os hálózati hidegítő kondenzátor szintén gyenge láncszem. A végpentóda elektrolit kondenzátora és a papírházas kondik is fel lettek újítva. A VT potméter és a puffer elkó pár évvel fiatalabb a rádiónál, de mint korabeli javítás, benne maradt. A potméter az oxidált érintkezői miatt nem kapcsolt be, ezért szétszedés után teljes takarítást kapott. A skála korongját egy bontottal pótoltam.

Balra a hálózati tápegység. A fűtőáramot beállító 20 W-os 1315 Ω-os ellenállás mellett az UY 41 egyenirányító cső, mögötte a puffer elkó. Jobbra a szebb napokat is látott kimenőtrafó. A primer oldalán párhuzamosan Tesla 4 nF-os kondenzátor található (a könyv 2,2 nF-ot ír).

Az UAF 42 elektroncső nagyfrekvenciás pentóda és demodulátor dióda egyben. Anódtekercse a panel felső részén található a forgókondenzátor mellett. Innen kapja az anódfeszültséget. A forgókondenzátor és a cső közé árnyékolásnak egy lemezt tettek be.

Az UAF 42 rácstekercse a panel alatt van. Az anód- és rácskört a cső foglalatán szintén árnyékolták egymástól. A reflex kapcsolás lényege, hogy egyidejűleg rádiófrekvenciás erősítőként és hangfrekvenciás feszültségerősítőként is működik. Előbbi esetben pentódaként, utóbbinál triódaként használva a csövet.
Az itt található rezgőkörből kerül a rádióadó jele a vezérlőrácsra. A felerősített nagyfrekvenciás jelet az anódkörből visszavezetik a demodulátor diódára. A demodulált jel erősítés céljából egy szűrőláncon át ismét a vezérlőrácsra kerül. A felerősített hangfrekvenciás jelet a segédrácsról vezetik a hangerőszabályzóra majd az UL 41 végpentóda vezérlőrácsára. Onnan az anódkörében található kimenőtrafó és a hangszóró következik. Röviden ennyi a kapcsolás működése.

A soros fűtésű univerzális rimlock csöveknek 8 lábuk van. Alsó részükön üvegből formált csap található. A foglalatuk is ennek megfelelően speciális. A csövek rögzítését elforgatható fém gyűrűvel oldották meg. Hívják még peremcsapos csőnek is.

A hátlap tetejére egy hőterelő lemezt rögzítettek hajdanán. Mivel az enyémről hiányzott, nem tudom mekkora volt és miből készült, ezért alumíniumból faragtam valami hasonlót. A Tihany rádió hátlapjánál már csak a két furatot lehet megtalálni.