Nem tartottam jó ötletnek,
hogy a szubjektív véleményemmel terheljem online katalógusomat. Így van
ez már a kezdetek óta. Az alábbi két készülék mellett viszont nem lehet
szó nélkül elmenni. Főleg, ha elég nagy a hangerejük. Úgy gondoltam,
megérnek egy külön fejezetet.
Sosem voltam az,
aki csak úgy épít valami kütyüt önerőből. Pláne nem fejlesztettem tovább semmit. A legkomolyabb építésem a Leiszt János-féle LCM3 műszerkit volt. Nálam inkább a javítás, életre
keltés, tökéletesítés a fő csapásirány. Volt egy audiophile kollégám,
aki nem csak hallgatta, hanem tervezte is az erősítőit. Miután megtudta,
hogy mivel gyarapítottam a gyűjteményem, rögtön megvendégelt egy igazi
Hi-Fi szeánsszal. Feltűnt, hogy aki túllépett a VT-Orion-BEAG EA057
háromszögön, az maximum megmosolyogja, ha szóba kerülnek a hazai
szórakoztatóelektronikai termékek. Ha valaki mégis kalapot emel az egyikre, az
némi tájékozottságra enged következtetni. Nagy meglepetésemre ott pihent a szobában a régi
ellenfél, a Denon PMA-320. Azt tudni kell, hogy az egyetlen releváns
cikket a típusról a HiFi Magazin jegyezte 1991-ben és az akkori
ellenfele ugyanez a Denon típus volt! A zenét olyan DAC-ról hallgattuk,
ami önálló üzemre képes, a hanganyag memóriakártyán helyezkedett
el benne. A Pink Floydtól kezdve a Daft Punkig elég sok tétel előkerült.
A hangfalakra nem emlékszem sajnos, mert a hallgatás és a körmölés
között majdnem három év telt el. Anno a HiFi Magazin a VT-Denon
párbajnál némi hezitálás után az utóbbit hozták ki győztesnek. Nálunk
nem volt ilyen bonyolult a helyzet, mert egyértelműen a hazai erősítő
teljesített jobban. Nekünk például már nem kellett figyelembe vennünk az
akkori piaci árukat az összehasonlítás során. Jött a következő ellenfél. Egy gyári erősítő - talán
Yamaha - kollégám által módosított végfokkal. Itt nem bírt egyik a
másikkal. Próbálkoztunk ezzel-azzal a listából, de kiegyeztünk egy döntetlenben. A
modifikáció megtette hatását. A
következő versenyző már egy alaposan kitenyésztett saját építésű erősítő
volt, ami a kollégám legjobb hangzás felé vezető útjának egy mérföldkövét
jelentette. Először alaposan megszemléltük, aztán jól meghallgattuk. Itt
ért véget a Videoton diadalmenete. Egyértelműen a házi tervezést/építést
tartottuk a jobbnak. Valahogy még tisztább, karakteresebb volt a hangja.
A High Hopes házi legye szinte körbezümmögte a fejünk. Furcsa volt, hogy
nem látjuk, pedig halljuk, hogy ott van... Üdítőt szürcsölve,
burgonyaszirmot ropogtatva elbeszélgettünk arról, hogy milyen is a
tökéletes hangzást keresni vagy épp már rég elfeledett technikával
körbebástyázni magunk. Mindkét esetben egyre több készülék
hagy majd nyomot nappalink szőnyegébe süppedve. Érthetőbbé vált, hogy mi
a különbség a hifista és audiophile között. Az viszont biztos, hogy bármit is csináljon az ember, az
a lényeg, hogy közben jól érezze magát, szeresse azt, amivel
foglalkozik.
*
Az SPA nem véletlenül
kapta „A Lázár-misszió, avagy visszatérés a halálból!” címet az
Újdonságok listájában. Ez az erősítő szegény Lázárt lepipálva
túlszárnyalta a főnixmadarak reinkarnációs képességeit is. Túl sokszor
szállt ki az éltető füst a végtranzisztoraiból. A
végtranzisztorok begyűjtése nem ment egyszerűen. A BDV66D és a BDV67D
speciális Darlington-tranzisztorok igen nagy feszültség- és
áramtűrésűek. A Philips gyártotta őket audio célokra. Mivel kifutott tétel, alig
találtam. Ha jól emlékszem, akkor a négy darab három helyről jött. Van
egy szem MEV gyártmány is. Aztán egyszer lett egy újabb forrás, ahol
évjáratra megegyezőket tudtam venni egy megmaradt készletből. Ezeket
persze évek alatt jól elkevertem a szekrényben. A felújítás előtt vettem
még két marékkal ugyanonnan. Közben előkerült a régi pakk… Esküszöm, nem
ezért durrantottam el őket! A másik nagy kutatás a Telefunken BF 469 és BF 470 meghajtók után volt. Szintén kifutott
tétellé váltak majdnem mindenütt. Egy helyen találtam Philips
gyártmányokat, gyorsan vettem
belőlük egy marékkal, hogy legyen miből párosítani. Kiindulási állapot,
ahogy a melléképületből előkerült anno:
Szétszerelt, javítgatott állapotában kezdtem neki a lehetetlennek. Az
egész elektronika egy panelon helyezkedik el. A vezetékből álló
szalagkábelek be vannak forrasztva, tápegység stb. forrcsúcsokra téve.
Javításhoz mindent le kell forrasztani. Mivel ismeretlen volt az
előélete, ezért minden egyes alkatrészt egyenként vizsgáltam meg. A
tranzisztorokat két műszerrel is lemértem. A gyári komplementer párt
biztonsági okokból nem használtam fel, ezért is vettem újakat belőle. Az új tranzisztorokat párba
válogattam. A legjobb szettet építettem be elsőre. Sajnos ennek később
lesz jelentősége. A panelra ráfolyt vagy kicsapódott valami. Amerre
jártam épp a panelon, ott igyekeztem mindig levakarni.
Az élesztés nem ment könnyen. Többször is eldurrant az erősítő. Néha a
legváratlanabb pillanatban. Az összes dióda és majdnem mindegyik
tranzisztor elpusztult ilyenkor. Az első incidens után már csak a jobb
fele, de ez sem vígasztalt a véges alkatrészbázis miatt. De mik is
voltak ezek a hibák? Sokáig kergettem a mumusokat, gyártottam az
elméleteket a gyári hibától kezdve a hamis félvezetőkig. A probléma az
volt alapvetően, hogy indítást követően a nyugalmi áram rapszodikus
módon megemelkedett. Sokszor már óriási méreteket öltött. A hálózati
primer körrel sorba kötött izzó sem védte meg mindig. Kínomban már olyan
szentségtörésre vetemedtem, hogy Sanken 2SB1560-2SD2390
Darlington-tranzisztort vettem a gyári helyére. Még mielőtt a japán
harcosok megvethették volna mindhárom lábukat a hűtőbordához közel,
kipróbáltam még valamit. A fenti képeken homályosan de látható, hogy
eredetileg volt egy 330 pF kondenzátor a BDV67D bázis-kollektor lába
közé téve. Mivel nem szerepeltek a kapcsolási rajzon és az egyik rossz
is volt, kiszedtem őket a felújításnál. Hiba volt, ugyanis ez a
kondenzátor egy csapásra megoldotta az SPA-csomót. Kapott két új
kondenzátort és helyreállt a rend. A bemelegedéssel szépen épül
fel a nyugalmi áram és nem lesz magasabb, mint a korábban beállított.
Lent a panel alsó oldala. Itt minden gyári, ez ilyen:
A másik érdekesség a nyugalmi áram beállító BC
182 B tranzisztor erősítési tényezője. Ide lehetőleg nagyobb kell, 300
feletti. Ha nincs ilyen, megfelel a BC 546 C is. A beállításra
szolgáló 220 Ω-os Remix trimmert kicseréltem 270 Ω-ra, mert a megfelelő
áramhoz már nagyon a pálya végén volt és nem lehetett rendesen
beszabályozni. Itt érdemes megemlíteni, hogy a nyugalmi áram korai
beállítása vagy a hideg fázisban történő emelése szintén végzetes lehet. A kapcsolási rajz néhány helyen hibás
(vagy alakítottak rajta utólag). Nem égető a probléma, csak néhány apróság. A
belsejében is tevékenykedtem. A szalagkábeleket csatlakozósra
alakítottam. Tömör vezeték van bennük és tartottam tőle, hogy esetleg
megtörik a szerelések során. Így a panel könnyebben kiemelhető lett. De
ne kelljen, jó helyen van az már ott bent!
Balra a fellelt állapot,
jobbra a letisztított, feljavított, átalakított állapot:
Balra a korábban említett bázis-kollektor kondenzátorral ellátott
végtranzisztor. Jobbra a felújítás során keletkezett hibás alkatrészek
sokasága.
A sikeres teszteléseket követően jöhetett a külső véglegesítése. Mivel
ez szinte prototípus jellegű készülék, ezért vagy nem volt soha vagy
idővel eltűnt róla egy burkolat, ami az oldalán elöl takarta a hézagot
az oldallap és az előlap között. Bár nekem gyanús, hogy az oldala is
amolyan befejezetlen képet mutat azzal, hogy az oldallemez a tető mögé
csúszik be félúton. Könnyebb lenne egy háború előtti rádióhoz működő
elektroncsövet találni, mint ehhez ezt az elemet. Így maradt a
barkácsolás. Az interneten fellelhető egy ilyen erősítő laminált fa
oldallapokkal. Nekem a természetes fa jobban tetszik, úgyhogy kinéztem a
méretben megfelelő hobbi lécet a barkácsboltban. Fele vastagságban
szebben mutatna, de ez volt. Méretre vágtam. Felszenvedtem a jelöléseket
a csavarok furatához. Majd lakkoztam őket 4 rétegben.
Meghallgatva elég jónak mondanám. Nem Hi-Fi
erősítőnek szánták, de érzésre már közel jár, kiemelkedik az átlagból.
A megdöbbentő inkább az a végtelen erő és lendület, ami az elejétől
kezdve jelen van és nem is akar elfogyni, nem fárad, az arányok végig
megmaradnak. Ilyet a többi erősítő ritkán produkál. Valóban
hangosításra született. Végezetül egy kép a ritka együttállásuk
pillanatáról:
