Videoton TS 6355 TXT Super Infracolor (Precision 2000)

Gyártó

Videoton Elektronikai Vállalat

Származás

Magyarország

Év

1989

Jellemzők

71 cm képátmérővel rendelkező, 35 csatornás, színes televízió távirányítóval. SECAM-PAL, OIRT-CCIR normák vételére alkalmas. 14 db integrált áramkört, 57 db tranzisztort, 105 db diódát és 1 db tirisztort tartalmaz. Az előlapon található a fejhallgató csatlakozója. Mellettük a finomhangoló, csatornaváltó, AV bemenetválasztó, automatikus programkereső és a hangerőszabályzó gombjai találhatóak. Minden más funkció a távirányítóról vezérelhető. Antenna bemenetére koaxiális kábel köthető. A hátlapon egy csatlakozó van a külső hangfalnak és a SCART csatlakozó. Készenléti tápegységgel és adásvég-kapcsoló áramkörrel rendelkezik. A hálózati kapcsolót hosszan nyomva vagy a távirányítóról vezérelve bekapcsol, utóbbi segítségével készenlétbe helyezhető.
Képérzékenység: 120 μV. Csatorna szelektivitás: 40 dB. KF érzékenység: 40 dB. Sávszélesség: 4 MHz. Kontraszt átfogás: 1:3. Geometriai torzítás: 2 %. Hangteljesítmény: 5 W. Fogyasztás: üzemi: 90 W; készenléti: 4 W.

Méret

750x690x550 mm; kb. 40 kg.

Egyéb

    A francia Thomson S. A. elektronikai cég szeretett volna globálisan is meghatározó piaci szereplővé válni, ezért felvásárolt több céget. Néhány sikeres fúzió ezek közül a teljesség igénye nélkül: 1977/78-ban a Nordmende[1] márka két részletben majd 1980-ban a csődközelbe került nyugat-németországi SABA[2]. Később 1984-ben a hannoveri székhelyű Telefunken[3] Fernseh und Rundfunk GmbH következett. 1987-ben a brit Thorn-EMI tulajdonában lévő Ferguson[4] márkanévre tett szert. A fenti cégekben a televíziós portfolió a közös pont.
    A Videoton televíziós termékvonala 1980 után fokozatosan lemaradt a nyugati konkurenciától. A hazai megítélése sem volt túl bíztató a szovjet kooperációban készült Color Star típus botrányai miatt. Az évtized közepén dönteni kellett, hogy vagy véget ér a termékvonal vagy külső segítséggel javítani kell a versenyképességen. 1986-ban az új igazgató - Kázsmér János - a licenc vásárlása mellett döntött. Az egyezség a Thomsonnal lett megkötve. Ebben egy új típuscsalád fejlesztése, gyártási jog és ismeretek vétele és egy teljes végszerelő gyártósor szállítása szerepelt. Első lépésben 15 mérnök települt ki a Thomson németországi kutatóközpontjába, üzemeibe betanulni és az új készülékcsaládot kifejleszteni. A vegyesvállalat létrehozása már nem ment ennyire egyszerűen. A Videoton szakmai vezetése és a magyar politikai irányítás vagy ellenezte az egészet vagy irreális elvárásokat támasztottak a franciákkal szemben. Az egyeztetéseket követően a Thomson-projekt 1 milliárd forintos beruházásként valósult meg. A Thomson az őt terhelő részt francia állami támogatásból biztosította, a Videoton külföldi hitelből gazdálkodott. Az új igazgató igyekezett az ellenlábasok kedélyeit lecsillapítani, mégpedig oly módon, hogy fiatal szakemberek segítségével reformintézkedések kidolgozását és végrehajtását rendelte el. Végül 1988 őszén elindulhatott a termelés, megszületett a Precision 2000 készülékcsalád.
    A készülékek gyártásához elengedhetetlen lett volna a jó minőségű, a korábbiaknál jobb alapanyagból előállított, precízebb vonalvezetéssel is rendelkező nyomtatott áramköri panelek gyártása. Nagy igény volt rá, már csak a számítástechnikai részleg kiszolgálása érdekében is. A tőkés import helyett a saját gyártóüzem felépítése mellett döntöttek. Ezzel kivédték, hogy a későbbiekben egy esetleges COCOM-lista miatti embargóban blokkolják a számítógépes panelek behozatalát. Az üzem megépülése után azonban annak elsietett megvalósítása, a hiányos kialakítása és rossz menedzselése miatt a nyereséges üzemeltetésre nem volt lehetőség. A termelés lassan ment, alacsony kapacitás mellett is jelentős környezetvédelmi költségek keletkeztek. 
    A helyzet ezután sem volt egyszerű, mert a magyar pártvezetés éves szinten 1,5 milliárd forint termelési adót szabott ki a Videotonra. A Thomson pedig a Videoton számára piaci korlátokat állított, hogy visszafogja a terjeszkedését Nyugat-Németországban. Ráadásul a legyártott készülékek egy részét Nyugat-Európában nyomott áron értékesítette saját neve alatt. Kezdetben alacsony gyártási darabszámok voltak, de ennek ellenére sem volt veszteséges a folyamat. A készülékcsalád szolgáltatásban és minőségben is magasabb szintet képviselt, mint a többi korabeli hazai gyártású televízió. Előállításuk ötödannyi ideig tartott. Viszont a magasabb minőségű anyagok beszerzése magasabb önköltséget jelentett. Mindezek ellenére a hazai készülékek árszintje 7.000-20.000 Ft-al voltak alacsonyabbak a hasonló színvonalat képviselő külföldi gyártmányokhoz képest. Korabeli ára ennek a modellnek: 53 900 Ft.[5]

    A Precision 2000 készülékcsalád alapja a Thomson által használt ICC5 (International Coloured Chassis) alaplap. Újdonságot jelent a hazai viszonylatban, hogy a gyártás minden fázisát számítógép ellenőrzi. Az alkatrészek gépi úton felületszerelési eljárással kerülnek beültetésre. Minden panelt és szerelvényt gép ellenőriz. A szükséges hangolásokat és beállításokat szintén a számítógép végzi. Így minden panel, minden készülék beállítása egyforma. Az ICC5 modul rendszerű, széles körben alkalmazható alaplap. Alkalmas 51 cm-től 68 cm-ig terjedő képátlóval rendelkező, 90°-os vagy 110°-os eltérítésű képcsövek meghajtására, amik kialakítása lehetett hagyományos, szupersarkított vagy síkképernyős technológiájú egyaránt. Automatikus a fekete-fehér szinttartás és folyamatos színegyensúly beállítás. Távirányítóval vezérelhető, frekvenciaszintézeres hangolással, SCART csatlakozóval rendelkezik. Tápegysége kapcsolóüzemű, készenléti áramkörrel kiegészítve. Jel hiányában automatikusan kikapcsol. Modul áramkörként beépíthető a Teletext, OSD menü, mono/sztereo végfok. Kiegészítésnek elérhető a NICAM Stereo hangnorma, kép a képben funkció vagy a gyerekzár.
    Az ICC5 nem volt egy jó hírű konstrukció. A fórumokat böngészve az derült ki, hogy aki napi szinten foglalkozott a javításukkal, az nem szerette. Bonyolult, nehezen javítható készüléknek számítottak. A tápegységet bármilyen hibánál könnyen letiltotta a processzor, a rideg forrasztások sok kontakthibát eredményeztek, a modulok tüskesorai szintén. A 110°-os képcsővel rendelkező készülékek sorvégfokozata nagyobb terhelésnek volt kitéve, emiatt gyakrabban szorult javításra. Terjedelmes szervizutasítások születtek a javítás megkönnyítése érdekében. A készülék programozása és beállítása elég hosszadalmas és bonyolult folyamat - főleg OSD menü hiányában - de ezt jobb esetben csak egyszer kellett elvégeznie a vevőnek.

Toshiba képcső Naptól kifakult címkéje és a három "in-line" elektronágyú. Valóban katonás sorban állnak:

Két hangszóró van benne. A magas az előlap bal alsó sarkánál, a szélessávú H 0816/10M a hátlapra rögzítve:

Az itt látható három távirányító közül az első az eredeti. A második egy SABA Telecommander típus. Mint két tojás. A nagymértékű hasonlóságra a választ a Thomson háza táján kell keresni. Mivel a SABA is a portfolió része volt, ezért a Thomson-projekt keretében először megjelent hazai típusok (TS 4350; TS 5351; TS 6351) szinte teljesen megegyeztek a SABA Ultracolor (T 55 U 42; T 63 U 42; T 70 U 83 Stereo) típusokkal, amik ilyen távirányítóval működtek. Nem sokkal ezután a Precision 2000 készülékek szintén nagymértékben hasonlítottak a SABA monitor-look modellekre, de a távirányítójuk már nem mindegyiknek volt ilyen.
A harmadik az osztrák Ruwido által utángyártott COM3032 modell, ami azért lett megvéve anno, mert a gyári elkoszolódott és nem működött megfelelően. Mára az utángyártott sem létezik, muzeális darab lett. Az utángyártott utángyártottja viszont elérhető a szaküzletekben:

A méretbeli különbségre az elemtartó ad magyarázatot. A Videoton két AA típussal működik, a SABA viszont 4LR61/J/7K61 elemről üzemel, ami 6 V-os. A jobb képen a barna panel a SABA gyártmány, a zöld pedig VT:

A káva alaposan meg van erősítve, hogy elbírja a képcsövet.

Az ICC5 személyesen! Fent teljes menetfelszerelésben látható, míg lent minden mozdíthatót eltávolítottam a takarításhoz:

Itt ugyanez, csak a másik oldalról:

A panel alja. Nem színes tortadrazsé ragadt rá, hanem felületszerelt alkatrészekkel van tele. MELF (Metal Electrode Leadless Face) vagyis magyarul nagyjából úgy hívhatjuk ezeket az alkatrészeket, hogy "fém elektróda ólommentes felülettel". A mai napig létező technológia, amivel diódákat és ellenállásokat valósítanak meg. Jelen esetben csak ellenállások szerepelnek. Előnyük a nagyobb pontosság, hosszú távú stabilitás, nedvességállóság és magas hőmérsékleten is jól működnek. Hátrányuk, hogy a hengeres testet nehezebben kezelik az SMT gépek (és technikusok - átállás szükséges hozzá), javítás során nehéz csipesszel megfogni, könnyen elgurulnak. Utóbbira mondja az angol Gelkás, hogy: Most End up Lying on the Floor, vagyis a legtöbb a földön fekve végzi...

Hungaria, Ungarn jelzi, hogy ezek Magyarországnak készült panelek. Mivel a gyártás elejéről származik a készülék, ezért gondolom, hogy ezeket még nem a Videotonnál készültek. Van egy későbbi ICC5 panelem, azon már nincsenek rajta ezek a jelzések. Lent a tápegységhez tartozó kis modul, amin a képcső lemágnesező áramkör található:

Képcső áramkör:

Hangmodul. Magyar TBA 120U és STMicroelectronics gyártmányú TDA 2030A van rajta:

Teletext modul. Balról az első integrált áramkör a Siemens SDA 5231. Felismeri és leválasztja a teletext információkat és szinkronjeleket az összetett videojelből. Középen az SDA 5243 ezzel az áramkörrel együttműködve alkotja a teletext dekódert, ami a belső memóriája segítségével akár 7 nyelv dekódolására is képes. Jelen esetben nyugat-európai karakterkészlet van benne. A karakterek 12x10 képpontból állnak. Jobbra tőle a Hyundai HY 6264LP nevű 8 kB-os statikus memória, ami maximum 3 oldalt tud memorizálni. Ezek az oldalak utána keresés nélkül lekérhetőek. A pontos idő a távirányító segítségével egy gombnyomással a képernyő jobb felső sarkában megjeleníthető illetve a teletext a tv műsorral együtt is nézhető. A képújság felső vagy alsó fele teljes képernyőre nagyítható.

Dekóder modul. Philips TDA 4556 és Telefunken U 4646 B videoprocesszorral szerelve. Az előbbi a tunerben lévő video KF áramkörből érkező összetett videojelből SECAM és PAL szabvány szerinti pozitív polaritású színkülönbségi jeleket állít elő az utóbbi számára. Míg az utóbbi ezt felhasználva RGB jelek segítségével a képcső panel videoerősítőjét vezérli. Az AV jelek is erre a modulra érkeznek. A nagy kék lapka egy késleltető művonal, aminek segítségével megelőzik a SECAM/PAL norma dekódolásakor fellépő színárnyalat hiba megjelenését. A panel jobb szélén a barna színű amorf alkatrész egy polarizált aluláteresztő szűrő. A két IC együttműködése jóval összetettebb és bonyolultabb, ami túlmutat a pár soros összefoglaláson.

CCU-VT-02 a központi vezérlő processzor, amit kiegészít egy MDA 2061 nevű EEPROM. A Central Control Unit nevében a VT valóban a Videotont jelenti. Ezt az áramkört az ITT gyártotta és alapesetben CCU 2030 névre hallgat. A 6,5 kByte ROM és 128 Byte RAM memóriával rendelkező központi vezérlő áramkört a televízió-gyártók által kért specifikáció szerint programozták fel. Fő egysége az Intel által gyártott 8048 típusú mikrokontroller. Olyanokra képes, mint pl. a távirányító jelének fogadása és feldolgozása, előlapi nyomógombok kezelése, frekvenciaszintézeres hangolás és VHF/UHF sáv átváltás, képernyő beállítások és programok tárolása (MDA 2061-be), két darab 7 szegmenses kijelző közvetlen meghajtása, hang némítása, AV kapcsolása, készenléti (standby) üzemmód kezelése. Egy speciális soros porton keresztül kommunikál az MDA memóriával. Ezt a három vezetéken megvalósított adatátvitelt Intermetall Bus-nak hívják. A német Intermetall félvezetőgyártó és processzorfejlesztő cég az ITT tulajdona volt 1965-től[6].

   

A TEA 2029C a kapcsolóüzemű tápegységet, a kép- és soreltérítést vezérli. Ötvözi az analóg és a digitális jelfeldolgozást. Az időalapot külső feszültségvezérelt oszcillátorból nyeri. Az 503 kHz-es kerámia rezonátor az IC felett látható, narancssárga tokozással. Tulajdonságai között szerepel még a kettős fáziszárt hurkos (PLL) soreltérítés; nagy teljesítményű kép- és sorszinkronizálás váltottsoros vezérléssel;  homokvár impulzus előállítása; videojel érzékelése a dekóder modul irányából és az 50/60 Hz képfrekvencia automatikus felismerése; VCR bemenet a PLL időállandó és képszinkron kapcsolásához; fűrészjel generátor és fázismodulátor a képeltérítéshez. Utóbbi jel egy tirisztort vezérel D-osztályban, ami az eltérítési áramot szolgáltatja az eltérítő tekercsnek. A tirisztor a kép bal alsó sarkában látható fekete téglatest.
Az IC 28-as lábára 1,26 V érkezik, ami a biztonsági logikai áramkörének egy referenciaérték. Ha ez a készülék egyéb hibája miatt megnő, akkor az áramkör leállítja a kapcsolóüzemű tápegységet és a sorvégfokozat vezérlését. Amennyiben a hiba továbbra is fennáll, három sikertelen bekapcsolási kísérlet után végleg kikapcsolja a készüléket, standby sincs. A logikai áramkör újraindításához az IC tápfeszültségének 0 V-nak kell lennie (alapból 12 V, a standby pedig 8 V).
A készülékben 110° eltérítésű képcső van, ezért a sorvégfokozat kiegészítésként tartalmaz még egy TDA 4950 nevű áramkört, ami a párnatorzítást kompenzálja.
Az eredeti sorkimenő transzformátor Telefunken SDST Trafo-C AT 110/25/20 típus volt. Gyári VT cikkszáma 0-2223-074. De megfelelő helyette a HR Diemen HR7325; Kőnig FAT30073.

 Balra a tápegység védőburkolat nélkül. Jobbra az árnyékolás nélküli tuner. Itt már SMD alkatrészek is helyet kaptak:

Van még egy kis gond a lemágnesezéssel, de adás mellett nem feltűnő. A színeken nem fogott az idő:

Teletext adással együtt és anélkül:



Felső és alsó kép teljes képernyőre nagyítva:

Óra és egy időjárás jelentés:

Ha már van AV bemenet, akkor ki is próbáltam számítógépről. Leia hercegnő is csak nézett, hogy ezen még így hasít az Ezeréves Sólyom:

A Precision 2000 típuscsalád kezelési útmutatójának címoldala. A színes matrica a készüléken volt dísznek. Jobbra egy kártyanaptár 1990-ből. Alattuk pedig a típuscsalád prospektusából egy részlet:

Precision 2000 televíziók gyártósora és végszerelése. Képek forrása: Baráth-Kázsmér-Ujvári: A Videoton története 1938-1990:

    A készülék anyai nagyszüleimé volt. 1989-ben vásárolták újonnan, egyedi fém állványra került, alatta volt hely a Hitachi videomagnónak és a VHS kazettáknak. Elég sok emlékem van róla. Néha mellette voltam lefényképezve, mérceként szolgált, később alaposan lehagytam a növésben. Sokszor néztem rajta vasárnap délután, ahogy Dagobert bácsi előadja a salto mortalét az aprópénzbe, hogy Balu kapitány belekeveredik a veszedelembe, ahogy Kvarg Lipót megint sok sajtot töm magába. Aztán előkerült a Cartoon Network, ahol - még angolul - olyanok mentek, mint a Dexter laboratóriuma, Két buta kutya, Flúgos futam és persze Tom és Jerry. Nagy kedvenc volt a karate fenegyereke, Hong Kong Phooey is.
    A készülék meg tudta jeleníteni a képújságot. Nekem újdonság volt, amikor egy nyári napon megnéztük az időjárás előrejelzést, pedig még messze volt az esti híradó vagy a másnapi újság, ahonnan megtudhattuk volna mennyi lesz az annyi. Szóval ott az állt, hogy 32-33°C várható, amit azzal nyugtáztunk, hogy ez már jó sok, igazi kánikula.
    Néhányszor javítani kellett az évtizedek során. A legnagyobb beavatkozás a sorkimenő transzformátor cseréje volt. Egészen 2009-ig húzta, amikor az újabb hiba után le lett cserélve egy modern készülékre. Mivel akkor már javában építettem a gyűjteményt, ezért helyet szorítottam neki is, bár akkor még csak a pincében. 2022-ben eljött az ideje a javításnak. Eleinte apukám súgott, mert ő már látott pár ilyen monstrumot élesben. Első nekifutásra nem találtunk hibát. A sorvégfokozatra gyanakodtam, de az hibátlan volt. Aztán egyedül folytatva a javítási segédlettel ellenőrizve előbukkant néhány hibás alkatrész, amik közül kettő miatt biztosan nem indult volna el a készülék. Akadt itthon egy érintetlen ICC5 panelem, átépítettem a jó alkatrészeket, majd bekapcsolás után onnan folytatta a tv, ahol 13 éve abbahagyta. Egyedül a függőleges pozíción kellett kicsit állítani egy trimmerrel.
Lent az új készülék egykor és én sem voltam réginek mondható:

1: Nordmende
2: SABA
3: Telefunken
4: Ferguson Electronics
5: A történelmi információk Baráth-Kázsmér-Ujvári: A Videoton története 1938-1990 c. könyv alapján készültek. ISBN 978-963-08-5110-7.
6: Intermetall