59 cm-es képátlóval rendelkező 12 csatornás
asztali televízió. OIRT-CCIR (VHF) norma vételére alkalmas. Ami a
csöveket és félvezetőket illeti 11 db elektroncsövet, 5 db tranzisztort
és 9 db diódát tartalmaz. Az előlapon található a fényerő-kontraszt majd
hangerő-hangszín potméterek.
A következő két gomb közül a felső a VHF/UHF átkapcsoló, alatta a hálózati kapcsoló.
Legalul a 12 csatornás VHF dobváltó és a finomhangoló van. Hátoldalán
240 Ω-os antennacsatlakozó található. Képcsatorna-érzékenység: VHF: 100
μV.
Hangcsatorna-érzékenység: VHF: 50
μV.
Felbontóképesség: sor- és képirányban OIRT esetén: 450 sor.
Szinkronérzékenység: 25 μV. Finomhangoló:
1,6 MHz. Maximális bemenőjel:
150 mV. Szomszéd csatorna kép- és hangelnyomás: 40 dB.
Tükörszelektivitás: jobb, mint 50 dB. KF zavararány: az 1.,
2., 3. csatornát kivéve jobb, mint 40 dB. Hangmoduláció a
képcsatornában: 40 dB. Képmoduláció a hangcsatornában: 40 dB.
AGC hatásosság: 500 μV...150 mV, kb. 3 dB. Kontrasztátfogás:
1:3...1:6. AM elnyomás:
30 dB. Hangfrekvenciás átvitel:
50-15.000 Hz. Hangfrekvenciás érzékenység: 18 mV. Kimenő
teljesítmény: 2 W. Sor- és képirányú nonlinearitás illetve
trapéz-, párna- és hordótorzítás: max. 2 %.
Vízszintes stabilitás:
± 10 % hálózati feszültségingadozás hatására: max. 4 %. Bekapcsolástól
számított 5 perc és 3 óra között: 3 %. 50-200 μV sugáráram változásra
max. 2,5 %.
Függőleges stabilitás:
± 10 % hálózati feszültségingadozás hatására: max. 6 %. Bekapcsolástól
számított 5 perc és 3 óra között: 3 %. 50-200 μV sugáráram változásra
max. 2,5 %.
Eltérés a merőlegestől: max. 2°.
Nagyfrekvenciás oszcillátorstabilitás: bekapcs. után 2-120 percig
az elhangolás legfeljebb 250 kHz. Fogyasztás: 170 W.
Automatikák: sor- és képméret stabilizálás, kontraszt-fényerő
automata.
Méret
720x530x400 mm; 32 kg.
Egyéb
Adományozó: Mihaldinecz Tamás.
1968-ben jelent meg a Fortuna, amely több szempontból is újdonságnak
számított. A Videoton első olyan
televíziója, amelyben helyet kaptak a tranzisztorok. Az UHF tuner, a
középfrekvenciás egység, a hang-középfrekvenciás erősítőfokozat és a
kétnormás változatban az 1 MHz-es oszcillátor szintén tranzisztoros. AF
137, AF 139, AF 201 és AF 202 germánium tranzisztorokat alkalmaztak.
Ezzel a megoldással nőtt az üzembiztonság és javultak a készülék
minőségi jellemzői. További előnye, hogy csökkentette az elektroncsövek
számát és a készülék fogyasztását.
Második újdonsága az először alkalmazott dekál csövek. A
tranzisztor megjelenésével és elterjedésével szorongatott helyzetbe kerültek az
elektroncső-gyártók, ezért 1964-ben piacra dobták az utolsó nagy
fejlesztésüket, a dekál csősorozatot. A tíz kivezetéses színüveg testben
két külön csőrendszer kapott helyet. A novál típusokkal szemben
elektromos jellemzőik nagyságrendekkel javultak és két független funkciót is
elláthatnak. Hátrányuk, hogy korlátozott a felhasználásuk, mivel típusspecifikus a rendeltetésük. Ebből következik, hogy csak ugyanazzal a típussal
cserélhetőek. A Tungsram 1967-ben kezdte gyártani a dekál csöveket. A Fortuna kapcsolásában kettő ilyen cső kapott helyet. A PCL 200 AGC és video végerősítőként, a PCH
200 szinkronjel leválasztóként üzemel. Előbbi a PCL 84-et, utóbbi az ECH
84-et váltotta ki.
A tápegységben a korábban használatos hálózati fojtótranszformátor és
szűrőkondenzátor helyett két darab négyes kapacitású elkó és az azokhoz
kapcsolódó szűrőellenállás biztosítja a különböző áramkörök számára az
egyenfeszültséget. A csöveknek félhullámú fűtése van egy dióda és egy
NTK ellenállás segítségével, amivel elhagyható egy nagy teljesítményű
ellenállás (kevesebb hőtermelés, kevesebb fogyasztás).
A Duplex jelző azt jelenti, hogy a készülék az OIRT norma mellett a CCIR
norma szerinti adások vételére is alkalmas. Másik érdekessége a
típusnak, hogy szerkezetileg elő van készítve az UHF
tuner fogadására. Hajdanán a színes adás (1969) majd a 2. adás (1971) a jobb tulajdonságokkal
rendelkező és még szabad UHF tartományban került sugárzásra. A TI 682
Fortuna utódmodellbe már gyárilag beépítésre került a modul.
A hátlap belső felében egy papír tájékoztat, hogy melyik csövet vagy
tranzisztort hol keressük. A rádiókhoz hasonlóan itt is még jelen van a karton
aljlap:
Tesla 592 QQ 44 a képcső típusa, jobbra pedig az UHF tuner
előkészítésének a helye:
AF 201 és AF 202 tranzisztorok a
középfrekvenciás egységben:
A furcsa fekete műanyag tokos alkatrészek Siemens
E62,5K4 típusú szelén diódák. A sorszinkronizáló fázishídban dolgoznak. A
fázishíd egy új megoldás volt a korábbi fázisösszehasonlító megoldások helyett.
Kevésbé zavarérzékeny és nagy szinkron befogási tartománnyal rendelkezik:
Fortuna a Videoton Revü 1968-as prospektusból:
Rendes volt az előző mestertől, hogy a
törölköző helyett egy kapcsolási rajzot dobott be a televízióba mielőtt
felpattintotta a hátlapot a helyére. Más rajzokon
több eltérést tapasztaltam, ez áll a legközelebb a valósághoz. Illetve ez
szemlélteti legjobban, hogy a TI 672-ből hiányzik a piros rész, a TI 682-ben
benne van. A kétnormás Duplexekben benne van a kék terület, OIRT esetében ez is
elmarad:
Itt csak egy kis por volt. Leégett a fűtőköri
NTK a forrléccel együtt, kifolyt egy hálózati
szűrőkondenzátor-komplexum, rongyosra égett a sorkimenő trafó, biztosítékok
megpatkolva stb. A szokásos hibajavítást követően első bekapcsolásra működésbe
lendült az évtizedek óta a melléképületben pihenő készülék. A potméterekkel beállítva a fent látható képet produkálta. Fortunának is lehet
szerencséje...