14 tranzisztorral, 2 IC-vel, 18 diódával szerelt sztereo asztali rádió. K, R1, R2, R3, OIRT URH (63-74 MHz), CCIR URH (88-104 MHz) hullámsávok vételére alkalmas. Hangerő, balansz, magas- és mélyhangszín állítható az előlapon. Beépített kristály hangszedő, sztereo magnó ki- és bemeneti csatlakozó, fejhallgató és feszültség-kimeneti csatlakozás. URH sávon négy adó előre programozható, és gombnyomásra kapcsolható, AFC. Teljesítményfelvétel: 45W.
Rádiófrekvenciás adatok: Érzékenység: KH: 40 μV; RH1: 50 μV; RH2: 30 μV; URH: 5 μV. Szelektivitás: AM keskeny sáv: ≥40 dB; AM széles sáv: ≥6 dB; FM: ≥26 dB. Tükörszelektivitás: RH1: 18 dB; RH2: 15 dB. Zajhatárolt érzékenység FM sávon: 12 μV. Frekvenciaátvitel FM sávon: 20-15.000 Hz. Harmonikus torzítás FM sávon: 3%. Jel-zaj viszony FM sávon: 40 dB. Áthallási csillapítás: ≥25 dB. Pilotjel-elnyomás: ≥44 dB. Demodulációs torzítás FM sávon: 1,8%. AM-jel elnyomás FM sávon: 60 dB.
Hangfrekvenciás adatok: Frekvenciaátvitel: 20-20.000 Hz. Jel-zaj viszony: ≥50 dB. Áthallási csillapítás: ≥38 dB. Intermodulációs torzítás: ≤2,5%. Harmonikus torzítás: ≤3%. Kimeneti teljesítmény: 2x3,5W színuszos, 2x6W zenei.

Az 1970-es évek elején háromféle sztereó Hi-Fi készülék jelent meg a Videoton termékpalettáján A legkisebb a sorban a Videoton RA 4301 S Apolló, a középső a Videoton RA 4324 S Orpheus, a legnagyobb a Videoton RA 5350 S Prometheus.
Az immáron csak félvezetőkből felépülő készülék kiskategóriájú sztereo rádió, vagyis nem minden minőségi jellemzője éri el a Hi-Fi normákat. Kétféle külalakkal gyártották. Kezdetben kis formájú, fehér alapon zöld-piros hangolásjelzővel készült, ami az előlap jobb felső sarkában kapott helyet. Emiatt a feliratok is máshol voltak. Ezek a korai kiadású példányok. Néhány száz darab elkészülte után nagyobb, fekete alapon fehér-piros kivezérlésjelzőt kapott, ami az állomáskereső tekerők fölé került. Ebben a formában készült a legtöbb Apolló. Mindkét kivezérlésjelző Ganz gyártmány.
Hangfalaik a VT D 130 E Micromax típusok. Korabeli ára hangfalakkal: 5900 Ft.