Selga | |
Gyártó |
A. S. Popov Rádiógyár, Riga |
Származás |
Szovjetunió |
Év |
Convair-S: 1969. Selga: 1970. |
Jellemzők |
Hosszú- és középhullám vételére alkalmas zsebrádió 7
tranzisztorral, 1 diódával. Külső antenna és fülhallgató csatlakoztatható hozzá. A rádió ferritantennával rendelkezik és 9 V-os
elemmel működik. A rádió még akkor is megőrzi névleges érzékenységét, ha a telep
feszültsége 6,3 V-ra csökken illetve üzemképes marad 5,6 V-ig. Az elem
típusától függően üzemideje 15-30 óra között alakult. Eredeti tölthető
akkumulátoráról 12 óra volt. |
Méret |
170x99x40 mm; 480 g (elem és tok nélkül). |
Egyéb |
A modellt 1963 óta gyártotta az A. S. Popov Rádiógyár[1]. Külsejét Adolf Irbitis[2] lett iparművész tervezte, kapcsolásának fő konstruktőre pedig Jurij Golubev[3] volt. A korai gyártmányok más külsővel rendelkeztek. Később az itt látható forma vált általánossá. Ezzel együtt korszerűsítettek a kapcsolásán és módosítottak a hangszóró típusán. Külső burkolata többféle színben, változatos elő- és hátlapi színösszeállításokkal készültek. A bőrtokok a Pszkovi rövidáru- és bútorgyár termékei voltak. Formai kialakításuk és színük ugyancsak többféle lehetett. A skála bal felén vagy a gyártó logója vagy a "7 transistor" felirat szerepel. Nagy mennyiség ment külföldre, ennek köszönhetőek az angol feliratok és a Convair márkanév. Utóbbi felbukkant számos másik szovjet rádiótípusnál is az idők folyamán. Néhány egyedi megjelenésű "limitált széria" készült belőle pártpolitikai évfordulók alkalmából. A gyártás 1970-ben ért véget, amikor a Selga 2 (azaz Selga 402) leváltotta. Még ebben az évben egy új gyártómű alakult Radiotehnika néven, amibe beolvadt többek között a Popov Rádiógyár[4]. |
Convair-S:
A tranzisztorok foglalatban foglalnak helyet. Ez megkönnyíti a javítást. Az érintkezők nagyon szorosan tartják a kivezetéseket. Jobbra egy tranzisztor kedvet kapott a Világok harca folytatásához... |
Selga:
1:↑
A. S. Popov
Rádiógyár
2:↑
Adolf
Irbitis
3:↑
Jurij Golubev
4:↑
Radiotehnika