Gyártó

Ismeretlen

Származás

Japán

Év

1960-as évek

Jellemzők

Egy diódával és két tranzisztorral üzemelő reflex kapcsolású zsebrádió a középhullámú sáv vételére. Tetején kis méretű teleszkóp antenna csatlakozó található, oldalán fülhallgató aljzat van. 9 V-os elemmel üzemel. Hangszórója 55 mm átmérőjű.

Méret

105x70x35 mm; 150 g.

Egyéb

Boy's radio a gyűjtőnevük azon két tranzisztoros zsebrádióknak, amik Japánban készültek és az Egyesült Államokban kerültek forgalomba. Az 1950-es évek végén megindult a tranzisztor térhódítása. Egyre elterjedtebbé és egyre olcsóbbá váltak, ami kedvezett a zsebrádióknak. Japán globális szinten felzárkózott az elektronikai iparának mennyiségét illetően az Amerikai Egyesült Államok mögé. Tranzisztorgyártásban pedig világelső lett. Amíg az '50-es évek második felében néhány tízezret gyártottak évente, addig a '60-as évek első felében már évi több száz millió darabot. Szintén jelentős volt a rádiógyártásuk, ami elérte a több millió darabot évente. Ezek közel háromnegyede az Államokban került eladásra. Amerikában a hazai gyártók védelme érdekében a külföldről behozott rádiókra importvámot vetettek ki, aminek mértéke a tranzisztorok számától függött. Háromtól lépett életbe és minél többet tartalmazott az adott készülék, annál nagyobb volt a vám. A japánok nem tétlenkedtek és megalkották a két tranzisztoros rádióikat, amivel megkerülhették a vámot. A gyártó általában ismeretlen volt. Színes, díszes műanyag házba építették őket. Sokszor apró teleszkópantennával javították a vételkészségüket. A távol-keleti ország megítélése a korábbi történelmi helyzetük miatt még nem volt túl jónak mondható az Államokban. Ezt a tengerentúlon azzal fokozták, hogy a készüléken fel kellett tüntetni a gyártó ország nevét. A japánok úgy oldották meg, hogy a lehető legkisebb betűvel kerüljön fel a rádiók hátoldalára. Illetve külföldi leányvállalatokon keresztül értékesítették őket. Lényegében gyerekjátéknak minősültek, amik a helyi adók vételét tették lehetővé.

Az első tranzisztor (2SA 353) rádiófrekvenciás erősítőként működik. Innen az RF jelet egy germánium diódán (1N60) egyenirányítják és visszacsatolják az első tranzisztorra. Ekkor mint hangfrekvenciás erősítőként dolgozik. Impedancia illesztést követően a jel a második tranzisztorra (2SB 77) kerül. Ez hangfrekvenciás erősítőként A-osztályban üzemel. Az Aniton létezett Sceptre néven is.