|
Jellemzők |
Mono autórádió H, K hullámsávok vételére
alkalmas. 6 db elektroncsővel rendelkezik. Hangolása variométerrel
történik. 5 előre programozott csatornát tud fogni. Hosszúhullámon
kettőt, középhullámon hármat. A tároláshoz a hullámváltó gombját ki kell
húzni és adóra hangolni. Visszatolva innentől kezdve a gomb benyomásakor
a beállított adó fog szólni és az adóra viszi a skálamutatót is.
Hangszínszabályzóval ellátva.
Rádiófrekvenciás adatok: Érzékenység:
HH: 250 μV; KH: 100 μV.
Szelektivitás: 28 dB.
Hangfrekvenciás adatok: Frekvenciaátvitel:
100-5.000 Hz.
Kimeneti teljesítmény: 2 W.
Teljesítményfelvétel: 42 W. |
|
Egyéb |
A rádió részét ajándékozta: Varga Tamás.
A típus a Volga M-21 autóhoz készült. Az A-12A típus
annyiban tér el ettől, hogy az már nyomtatott áramköri elemekből épül
fel.
Tápegységből kétféle verzió létezik. Az egyik az itt bemutatott VP-9
típus. Lelke a VA-12V vibrátor. Működése a relékhez hasonló.
Elektromechanikus alkatrész. Az 1940-es évektől terjedt el elsősorban az
autórádiók tápellátásánál illetve ott, ahol nem volt kiépített villamos
hálózat. A
rádióból jövő 12V
egyenfeszültséget szaggatja, amit feltranszformálva szelénes
egyenirányítás segítségével kb. 280V feszültséget szolgáltat a rádiócsövek
számára. Az elektroncsöves vagy szelénes egyenirányítás helyett
használható lenne a vibrátor is erre a feladatra, ekkor szinkron
vibrátorról beszélünk. A kapcsolóüzemű tápegység elődjének is
tekinthető. Mivel mozgó alkatrészről van szó, az érintkezők oxidálódása,
a rugók fáradása a leggyakoribb hibaok. Az alkatrész hermetikusan lezárt
alumínium palástban van elhelyezve, rugalmas gumiágyazattal. Az egész
pedig egy foglalatba csatlakozik a tápegységben. Működése közben
mindössze apró zümmögés hallatszik. A másik fajta tápegységnek BP-12 a
típusa. Abban vibrátor helyett 2 db P4G típusú Germánium-tranzisztor
dolgozik.
A felújítás során pótolni kellett a tekerőgombok fém perselyeit. Az
eredetiek menthetetlenül összerozsdáltak a tengelyekkel. A régebbi
szovjet autórádiók kezelőszervei növényi alapanyagú "műanyagból"
készültek, amiket könnyen tönkretett az UV-sugárzás vagy a nedvesség. A
rádió-tápegység kábelköteg szigetelései elporladtak, újakat húztam az
árnyékoló burkolatba. Szinte az összes kondenzátor cserére szorult. Az
egyik elektroncsövet is cseréltem. A kapcsolós hangerőszabályozó
potméterben egy textilbakelit lapka mozgat egy pici réz pogácsát az
érintkezők között. Ez a textilbakelit eltört, a kapcsoló nem működött.
Egy ismerős segítségével az eredeti darab be lett digitalizálva és CNC
segítségével NYÁK-lapból újragyártva. Most újra működik a kapcsoló. A
hangszóró csatlakozója az antenna dugójával megegyező fajta. A rádióban
leggyakrabban a forrasztás helyett hegesztett kötéseket alkalmaztak. |
