Gyártó

Gép- és Műszeripari Szövetkezet

Származás

Magyarország: Szekszárd.

Év

Sötétkék: 1981. Világoskék: 1983.

Jellemzők

Hordozható televíziós wobblerszkóp, amely a vizsgált készülék valamennyi nagyfrekvenciás, középfrekvenciás és video fokozata ellenőrizhető. Továbbá alkalmas az impulzustechnikai áramkörök, szinkronizáló jelek és FM rádióvevők vizsgálatára. A vobulátor által létrehozott átviteli görbe az oszcilloszkópon megjeleníthető. A görbe kiértékelését segíti a beépített kristályoszcillátor, amely a belső markerkeverővel 1 és 10 MHz-enkénti tű alakú frekvenciamarkereket hoz létre. 10 elektroncsővel, 5 szilícium diódával, 5 germánium diódával és 1 szelén egyenirányítóval szerelve.
Ha a vizsgált vevőkészülék nem rendelkezik hálózati transzformátorral vagy autotranszformátoros, akkor kizárólag leválasztó transzformátoron keresztül szabad üzemeltetni. Ezáltal a hálózattól potenciálisan független tápellátást kap. A vevőkészülék fém váza és a műszer előlapján található valamelyik földelő aljzat között összeköttetést kell létesíteni a biztos mérés érdekében.
 

Vobulátor rész:

Frekvenciatartomány két sávban: I: 1-100 MHz; II: 160-240 MHz.
Frekvencialöket: 0,5-15 MHz folyamatosan szabályozható.
Löketen belüli szintingadozás 10 MHz löketen belül: max. 1,5 dB.
Frekvenciamoduláló jel: 50 Hz szinusz.
Kimenőfeszültség: 1-100 MHz tartományban: > 50 mV, 75 Ω lezáráson. 160-240 MHz tartományban: > 100 mV, 75 Ω lezáráson.
Kimenőfeszültség szabályozás: folyamatos a beépített attenuatorral.
Névleges kimeneti ellenállás: 75 Ω, aszimmetrikus.
Attenuator max. csillapítása: 65 dB ± 15 dB.

 

Oszcilloszkóp rész:

Függőleges erősítő frekvenciatartománya: 20 - 450.000 Hz, a ± 3 dB-es pontok között.
Érzékenység: < 50 mV_eff /cm, fokozatosan és azon belül folyamatosan szabályozható.
Bemeneti feszültségosztó névleges osztásaránya: 1/1, 1/10, 1/100. Az osztó frekvenciakompenzált.
Osztópontosság: 5 %.
Bemeneti impedancia: 1 MΩ, 50 pF.
Bemenőjel: max. 500 V_pp.
Eltérítő jelgenerátor frekvenciatartománya: 20 - 50.000 Hz, öt fokozatban és azon belül folyamatosan szabályozható.
Szomszédos sávok frekvencia-átfedése: min. 10 %.
Vízszintes nyújtás mértéke: az ernyő hálóméretének kb. kétszerese.
 

Frekvenciamarkerek:

Belső markerek:
1 MHz-enkénti kristálymarkerek: 200 MHz-ig.
10 MHz-enkénti kristálymarkerek: a teljes frekvenciatartományban.
Min. marker/zaj arány: 6 dB, feltéve, hogy a min. markeramplitúdó 4 mm_pp /az oszcilloszkóp max. érzékenysége esetén/.
Markerek frekvenciapontossága: jobb, mint 1∙10^-3.
Külső markerezési lehetőség: két bemeneten:
1. bemenet: 1-100 MHz; 2. bemenet: 160-240 MHz.
Bemenő markerjel amplitúdója: min. 10 mV_pp.
Külső markergenerátor névleges kimenő impedanciája: 1 kΩ.

Egyéb adatok:

Katódsugárcső típusa: Tungsram DG7-113A.
Átmérő: 750 mm, 3".
Színe: zöld.
Ernyő hálómérete: 50x50 mm.

Hálózati feszültség: 110 V, 127 V, 220 V, ± 10 %, 50 Hz.
Teljesítményfelvétel: kb. 55 W.
Üzemi hőmérséklet: +5 - +40 °C.
Relatív nedvesség: 85 %.
Tárolási hőmérséklet: -10 - +40 °C.
Relatív nedvesség: max. 85 % (lezárt fóliában).
 

Méret

210x330x380 mm; 10 kg.

Egyéb

A műszer ősét a Híradástechnikai Szövetkezet gyártotta 1964-től kezdve TR-0813 néven. Érdekesség, hogy a HTSz-nek volt külön hordozható wobbulátora TR-0811 számmal, ami kapcsolástechnikailag megegyezett azzal, amit a wobblerszkópba építettek. Később más gyártók is termelésbe vették a modellt. Több, mint két tucat alkatrész módosult benne az évtizedek során. Javítottak a mérés stabilitásán, növelték az oszcilloszkóp frekvenciatartományát, polaritásváltót építettek be stb.
A világoskéket 2010-ben vásároltam egy aukciós oldalon. Ez volt az első oszcilloszkópom. A sötétkéket Jelics István ajándékozta a gyűjtemény számára. Az ismertető megírásához az interneten fellelhető gépkönyveket és a Gyurkovics Attila - Nozdroviczky László: TV zsebkönyvet használtam. Utóbbiban részletes működési leírás, mérési összeállítások illetve az eredeti tartozékok, mérőkábelek műszaki paraméterei is megtalálhatóak. A régi HTSz műszer leírása a Rádiótechnika 1965. 9. számában van.

A bal felső kettős potméter külső részével kapcsolható be a készülék. Tovább forgatva a fényerőt állíthatjuk. A belső tekerővel a sugarat vízszintesen pozícionálhatjuk.

A jobb felső kettős potméter külső felével szabályozható a vetített sugár élessége. A belső potméterrel a függőleges pozíció állítható.

A SWEEP RANGE váltókapcsoló kettős feladatot lát el. KIPP. állásban öt fokozatban az eltérítőjel frekvenciáját változtathatjuk. A fokozatok között átfedés van. RF. SWEEP állásba fordítva bekapcsolja a vobulátort a kiválasztott működési frekvencián.
A SWEEP FINE potméter a fenti váltókapcsoló KIPP. részein az eltérítés frekvenciáját fokozatosan és az egyes sávokon belül finoman szabályozhatjuk. Az RF. SWEEP pozíció esetén a vobulátor löketének a nagyságát szabályozza. A két sávon belüli frekvenciát - amely körül létrejön a frekvenciamodulációs löket - a SWEEP SCALE kalibrált skálán állítható be.
A SWEEP ATTENUATOR potméter a vobulátor kimenő jelének nagyságát szabályozza.

Az X-TAL MARKER kapcsolóval kapcsoljuk a kristályoszcillátor 1 vagy 10 MHz-es markereit. OFF állásban semmilyen markert nem állít elő. A MARKER AMPL. potméterrel a markerjelek nagysága állítható.

A VERT. ATTENUATOR váltókapcsolóval az oszcilloszkóp bemenetére adott jel függőleges amplitúdóját 1/1, 1/10, 1/100 arányban leoszthatjuk.
A VERT. GAIN potméterrel a függőleges erősítés szabályozható.
A HOR. GAIN potméterrel a vízszintes erősítés szabályozható.
A SYNCHRON gombbal a vízszintes eltérítés szinkronozásának mértékét állíthatjuk.

A második készülék nem annyira szép, de teszi a dolgát. Így lesz a szegény embernek valós kétsugaras oszcilloszkópja:

Áthidalt feszültségszabályzóval és levágott hálózati kábellel vettem a világoskék szkópot. A kábelt pótoltam és azóta is működik. A sötétkéken még minden eredeti:

Teljes a szabadság! Oda tekeri az ember a függőleges erősítő potmétert, ahová csak szeretné. Nincsenek osztások, amik skatulyába zárják a jelet és rákényszerítik a felhasználót az alkalmazkodásra. A valóság az, hogy ebben a műszerben a szkóp csak kiegészítő funkció. Nem a precíziós mérés miatt került a vobulátor mellé, hanem a jelalakok detektálására. Hordozható szervizműszerként kettő helyett csak egy gépet kellett a helyszínre vinni. A vizuális kiértékelés az adott vevőkészülék szervizutasításában található hullámformák alapján történik. A jellegzetes formák láttán eldönthető, hogy az adott fokozat jól működik vagy sem:

A SWEEP OUT csatlakozóról a vobulátor jele vehető le. Egyenfeszültség szempontjából a SWEEP ATTENUATOR-tól nincs elválasztva. A kimenetet egyenfeszültségű pontra csatlakoztatni tilos! Közvetlen csatlakoztatásnál a feszültségtől függően a nagyfrekvenciás osztó leéghet. A csatlakoztatáshoz a 75 Ω-os lezárófej használandó, amelyben van leválasztó kondenzátor.

A VERT. IN a szkóp bemenete. Az eredeti kialakítás amphenol csatlakozós. A könnyebb használhatóság érdekében BNC adaptereket szereltem rá.

Az EXT. MARKER IN bemenetekre 1-100 MHz-es vagy 160-240 MHz-es külső markerjelet csatlakoztathatunk.

Az eredeti piros zárókupakok homorú kialakításúak. Sokszor nehéz őket levenni, könnyen eltörnek vagy elvesznek idővel. A belső peremükön van egy kis pöcök, ami illeszkedik a tekerőgombba. Szerencsére találtam méretben egyezőt a felújításhoz. Azok valamivel világosabbak és enyhén domború a felületük. A másodhegedűs készülékre már nem jutott belőle. Azon nem egységesek a gombok sem.

Csinos fogantyúval büszkélkedhet a műszer. A fekete pöttyök a fedél belsejében lévő alumínium merevítésnek a szegecsei. A sötétkék szkóp festés helyett műanyag borítást kapott.

A fényképeken nem igazán látszik, de a világos szkóp skálájának a plexi korongja teljesen kásás. Gondoltam, hogy kicserélem erre a szépre, ha már be lesz mutatva. Sajnos a csavarok nem egyeznek:

A készülék könnyen kidobozolható. 6-6 csavar tartja a palást alsó és felső felét. A hátlapot további 4 csavar rögzíti. Az előlap és minden, ami erre rögzül viszont csak a tekerők és rögzítőcsavarok eltávolítása után bontható.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a kijelző előtt üveglap van! A raszterrács a belső oldalára van felszitázva. Ügyeljünk rá, hogy ne érje nedvesség (szivacs), mert lemosódik. A cső nem robbanásmentesített. Cseréjéhez védőfelszerelés használata ajánlott! A csövet a foglalatnál egy rugós szerkezet feszíti előre. Tehát érdemes úgy (fel)készülni, hogy az előlapi árnyékoló serleg levételekor az üveglap ne essen le és a cső se lökődjön ki. A cső és az üveglap között műanyag távtartó gyűrű van. Összeszereléskor a rugós részt teljesen hátra kell feszíteni.

Az egyik nagy módosítás az volt, hogy a függőleges és vízszintes eltérítés tápfeszültségét stabilizálták. Az StR 150/30 nevű 150 V-os és maximum 30 mA-es miniatűr foglalatú elektroncső az NDK-ban készült:

A műszer tömbvázlata:

A kristályoszcillátor ECC 85 csöve mellett vannak a Gamma gyártmányú 1 MHz-es és 10 MHz-es kristályok. A régebbi készülékben kézzel feliratozva. Az előlapi X-TAL MARKER kapcsolóval a kristályok és az ECC 85 triódái közül választunk:

A kristályoszcillátor kapcsolási rajza.

Az árnyékolást levéve előbukkan az ECC 85 és PCC 88. Az ECC 85 felel a fix 160 MHz-es szinusz oszcillátorért. A felső kis fedlap levétele után láthatóak az alkatrészei:

A hangolható alaposzcillátorban dolgozik a PCC 88. Ez egy Colpitts kapcsolású URH oszcillátor, amelynek frekvenciáját a vasmag között található induktivitás és a mellette lévő differenciál forgókondenzátor határozza meg. A forgókondi segítségével 160 és 240 MHz között hangolható az oszcillátor. A kis induktivitásban ferritmag van, amelynek permeábilitását a nagy előmágnesező tekerccsel változtatják. A tekercset szinuszárammal 50 Hz-es frekvenciával gerjesztik. Az elektromágnes vasmagjának keresztmetszete jóval nagyobb a ferriténél, ezért utóbbi hamarabb telítésbe kerül, mint az elektromágnes.  A mágnesezési görbe egyenes szakaszának közepén tartott munkapont és a mágnesezési áram a lineáris szakasz határain belüli változtatása megakadályozza, hogy a szkóp ernyőjén nyomott vagy torz görbét rajzoljon. A beállítható maximális frekvencialöket minden frekvencián maximum 15 MHz. Az így kapott jelet az L6 tekerccsel kicsatolva diódás egyenirányítás után a SWEEP OUT kimenetre vezetik.

Ha az alsó tartományban szeretnénk jelet, akkor a kettővel fentebbi kisebb egység is működésbe lép. Tehát a fix 160 MHz-es oszcillátor szinusz jelét és az alaposzcillátor frekvenciamodulált jelét az rf. keverőbe juttatjuk. Ennek kimenetén a két oszcillátor különbségi rezgéseként létrejön az 1-100 MHz-ig hangolható sáv, amely a max. 15 MHz-es löketet is tartalmazza.

Ha levesszük az alsó fedlapját, akkor a markerkeverő és szűrő áramkörre bukkanunk alumínium öntvénybe foglalva. Külső RF oszcillátorral lehetőség van 6,5 és 5,5 MHz távolságra lévő abszolút- és együttfutó markerképzésre. Ezzel a megoldással közvetlenül lehet a televíziók hangcsatornáját ellenőrizni. A konstrukció magyar szabadalom. Jól látható, hogy gondosan ügyeltek az árnyékolásra:

A sötétkéknek még az eredeti a feszültségválasztója. A kék kondenzátorok alatt gumi szigetelő korongok vannak:

Két potméter és egy váltókapcsoló jókora toldószárral van kivezetve az előlapra, amiben műanyag közdarab biztosítja a rugalmas kötést. Jobbra a vobulátor skálájának kihajtása látható:

Preh gyártmányú árnyékolt és zárt kialakítású potméter, ami vobulátor kimenő jelének nagyságát szabályozza.

A bemeneti osztó néha ellenszegült a munkának. Csak 1/100-as osztásban volt hajlandó dolgozni, ami elég karcsú jelet eredményezett a kijelzőn. Korábban már próbáltam javítani, de nem lett tartós. Legutóbb megelégeltem a dolgot és szétszedtem az egész váltókapcsolót a takarítás miatt. Ehhez lebontottam az előlapot. Ha már így belemerültem a melóba, akkor az összes többi váltókapcsolót is szétszedtem megtisztítani. Innen pedig már csak egy ugrás volt, hogy végre valahára felkerüljön a honlapra. Jobbra a sötétkék eredeti állapotú bemeneti osztója látható:

A gépkönyv maximálisan 500 V-os bemenő jelet ír, de a kondenzátor csak 400 V-os. Ajánlott figyelni, hogy hová bök az ember a mérővezetékkel, bár erre úgyis figyel, aki ilyennel foglalkozik. Az alkatrészadatok eltérnek a valóságtól, mert papíron csak a régi verzió van meg jó minőségben:

Pár szót ejtenék a hálózati kapcsolóval egybeépített kettős potméterről. Kontakthibás volt ezért mindig bekapcsolt állásban használtam. Gondoltam, hogy javítok rajta, elvégre szétszedhető. Ez nagyon rossz ötlet volt. Sok dolgot láttam már az elektronikai iparból, de ez valami egészen elképesztő gyötrelemnek bizonyult. A szétszedés előtt le kell forrasztani a vezetékeket és megtisztítani a sarukat az óntól, mert a barna lapot át kell bújtatni rajtuk. Majd jön az önmagába visszagyűrt műanyag rögzítővilla kihajtogatása és kipöckölése bentről kifelé. Mellette a megolvasztott fekete stiftet óvatosan lekotorjuk. Utána a széthúzásnál kilő a két kis rugó a szemünk felé. Innentől kezdődnek az igazi bajok. Darabokra hullik minden. Tisztítást követően majdnem úgy kell összeállítani, ahogy lent látszik. De csak majdnem. A két függőleges sarunak a pirossal jelölt helyre kell kerülnie! Én elsőre elhibáztam, amint az látható. Átrendezés után a kis rugót már szinte lehetetlenül összenyomva sikerült a műtét. Mindezt 45 perc alatt. Mondanom se kell, hogy bármihez is nyúl az ember, a kis rugók rögtön szétrúgnak mindent és lehet az elejéről kezdeni. Rugók helyett rúgók. Én el nem tudom képzelni, hogy lehetett ezt sorozatban gyártani és kinek volt hozzá türelme. Szóval fújd amivel csak lehet, kenegesd híg libazsírral, olvass rá csak ne szedd szét!

Ha kiesünk a szinkronból, akkor burgonyaháló mintát látunk a kijelzőn: