Miután kirámoltam a belteret, pakolhattam vissza csak épp máshova. Végül semmit sem hagytam el.
Hazafelé megadta magát a differenciálmű. Szerencsére működőképes maradt,
de irgalmatlan hangos lett. 80 km/h felett már a motort se hallottam.
Eljött a bontott diffi ideje. Balra a gyári, jobbra a cseredarab. Ezt
sok évvel ezelőtt vettem tartaléknak.
A típus be van ütve a tányérkerék peremébe az áttételi aránnyal együtt. Ez volt a leghosszabb a szériában a 3,9-es értékével. A fogaskerekeket összehasonlítva semmilyen különbséget nem láttam a kettő között. Gondolom a csapágyaknál lesz a hiba. Mivel házi körülmények között rutin és szerszámok nélkül esélytelen megjavítani, ezért inkább elviszem szakműhelybe.
Klímát a Ladába? Igen, lehetséges! Ez már a 21.
század. A dübörgő globalizáció közepette
minden marhaságot szakmányban rendel az ember az internetről valami
fejlődő országból vagy távoli diktatúrából. Aztán a csomag megérkezését
követően derül ki, hogy nem is
olyan, mint ami a hirdetésben szerepelt. Kicsit nagyobb, kicsit zörög,
kicsit sem kompatibilis. Sebaj, legalább ha megállít a rend éber őre, akkor meg
tudom kínálni egy jó hideg sörrel!
Ősszel eszembe jutott, hogy az utolsókat
rúgó napsugarak melegében még gyorsan kilakatolom az ajtók alját. A barbárkodáson kívül
nem sokra futotta az időből. A csiszolás után jókora kráterek keletkeztek. De volt
még mögötte anyag. Kapott korróziógátló alapozót majd ecsettel felkentem
némi zománcfestéket. Ez itt a legsúlyosabb hiba, a többi helyen csak
felületi rozsdát találtam. Arra jó volt, hogy elodázzam a nagyobb melót.
