2018: A tél ismét tartós hóval örvendeztette meg az arra fogékonyakat. Meg is néztük közelebbről a Mecsek útjait. Volt egy kis csúszkálás, hóban fötrés. Rajtunk kívül még jó páran gondolták, hogy most kell felmenni, ha már leestek a lóerők az égből.
 

Nagyjából ősz óta volt egy fura morgása az autónak hátulról ami néha előjött, néha nem. Eleinte a fékre gyanakodtam, mert pl. jobbos kanyarban nem szólt. De ilyenkor lepereg az ember fejében a kézifék utánállítástól kezdve a differenciálmű felújításáig minden az elgörbült hátsó hidat is beleértve. Akkor telt be a pohár, amikor egy alkalommal már visszafogta az autót, mintha valami megakasztotta volna apránként. Vettem egy ismerősöm totálkáros autójából egy ugyanilyen áttételű differenciálművet, hogy kicserélem, ha az a baj. Ám egy dolog nem hagyott nyugodni. A jobb féltengely új. Bíztam benne. Ezért bal oldalon kezdtem meg a szétszedést. Valójában nem tudtam mire számítsak, csak lesz valahogy, valami. Lett is! A bal féltengely gyári csapágya szétesett. A csapágygolyók rendezetlenül kószáltak a helyükön. A csapágykosár elszédelgett a differenciálműbe, ami sztaniolpapírként aprította fel a gyenge anyagot. A mágneses leeresztő csavar szép mennyiséget felfogott belőle. Olajat is cseréltem. Kapott egy új féltengelyt és megszűnt minden baja. Pedig az autó megint szólt, hogy baja van. Tűrte a téli nyüstölést meg azt a titkos mennyiségű kilométert, ami belement a hiba felbukkanása óta...
 

Tudtam, hogy egyszer úgyis sikerül kiraknom!!!

Kicsiny országunkban egy kirándulós hétvégén 990 km-t hajtottunk és közben ilyen érdekességekre bukkantunk. 1850 körül épült téglából az a 15 méter magas malom, ami az Almásy család építtetett egy nagyjából 8 méter magas kunhalomra. Később a századokkal korábban nemesi címet kapott Baghy család vette meg, akiknek újra sikerült némi vagyonra szert tenniük a Rákóczi szabadságharcot követő elszegényedésük után. A 2. világháborúig aktív használatban volt a négy szintes malom. A háborút követően az 1960-as évek körül felújították és alkotóházat alakítottak ki benne. Jelenleg újra felújításon esik át az immáron védelem alatt álló épület és a körülötte lévő érintetlen növényvilágú terület. A hely neve: Kengyel-Bagimajor.
 

Kicsit visszafelé haladva a településre a malomtól található a Szent Imre katolikus kápolna. Tornyában egyetlen harang található, amit Walser Ferenc harangöntő mester készített 1869-ben Pesten. Az alagsorban kapott helyet a családi kripta. Mögötte egy holtágból visszamaradt jókora tó található. Eme picike építmény mellett állt egykoron az 1906-ban épült Baghy kastély. A birtokot a mezőgazdasági területtől a vasút választotta ketté megállóval. Utas- és teherforgalom egyaránt ezen bonyolódott. Ám a legtöbb épületből mára semmi sem maradt hátra az utókornak. Építőköveik a település jó pár házában megtalálhatóak. A kápolna szintén felújításra vár.
 

Martfű, trainspotting. Egy Kocúr vagy más néven Kandúr. 1927-ben alakult meg 3 vállalat egybeolvadásával a ČKD, Csehország egyik  legjelentősebb gépgyártó vállalata. Fő tevékenységük a gép- és vasúti járműgyártás, gőzturbinák, mozdonyok, dízelmotorok gyártása. Továbbá háztartási berendezéseket is készítettek. A 2. világháborúban a megszállás során náluk készült a Panzerkampfwagen 38(t) harckocsi és a Jagdpanzer 38(t) páncélvadász.
Határozottan békésebb gyártmányuk volt az 1973 és 1989 között gyártott 620 darab Bo'Bo' tengelyelrendezésű dízelmozdony 740 típusszámmal. Leginkább iparvágányokra szánták a korlátozott kilátás miatt. A Kandúr 1200 LE teljesítményű, max. 70 km/h végsebességű, 13,58 x 4,35 x 3,13 méter kerületű 72 tonnás jószág. Dízelvillamos hajtású 4 darab vontatómotorral és 4000 liter üzemanyaggal. A fő motor egy dupla turbós soros 6 hengeres dízelmotor, amelynek 1250 fordulata van percenként. A képen szereplő példány 1989-es.
 

Tavaszi kerékcserénél ránéztem a gumi fékcsövekre, mert nem bízom bennük. Nem is hazudtolták meg maguk, repedezettek voltak kívül. Ez nem tudom milyen szett volt, talán Gufero? Eddig még nem találtam tartós fajtákat. Kicseréltem őket SBR France nevűre. Később ezeket is cseréltem...
Csere során felfigyeltem egy kis rozsdafoltra a jobb első toronynál. Hát megpiszkáltam. Hát kár volt. Lett egy jókora lyuk. Vihettem lakatolásra a tornyot. Anno a bal ugyanígy járt, de azt már kijavíttattam 2007-ben.
 

Nyáron bepótoltam egy réges-régi mulasztásomat, amiért majd később úgyis megfizetem az árát. Ugyanis 2010-ben vettem egy szett műanyag dobbetétet. Azóta jól elvolt a padláson. Pedig a friss karosszériázás után kellett volna feltenni. Azóta a téli használat miatt már sok helyen megcsípte a rozsda, elindultak a lyukak. Ettől függetlenül nem haszontalan még így sem. Rengeteg koszt és vizet felfog a nyitott üregek, zegzugok elől. Ezzel javítva a karosszéria korrózióállóságát. Kicsit kilóg az alsó sarkuk hátul, ezzel védve a fényezést a gumifüstölés során lerepülő égett cafatoktól. Régen a magyar fejlesztésű Werling dobok voltak a népszerűek sok keleti autóhoz. Ez most ukrán gyártmány. Tiszta Nyugat lett Kelet-Európa!
 

2017-ben vettem egy Csepel Metro kerékpárt, amit elég rendesen használatba vettem. Ám eljött az idő, hogy kicsit messzebb is kipróbáljam az újabb expedíciós járművemet. Ez volt az első alkalom az autós kerékpártúráim között. Hogy mennyire balul sikerült a Zselic-hadművelet '17, arról jobb nem beszélni.
 

Az idei mérce: 7657 km.