Itt most nem egy gyári készüléket szeretnék bemutatni, hanem egy építettet. Történt ugyanis, hogy elég sokszor pakoltam ide-oda ezt az alumínium házas szerkezetet az utóbbi években, mégsem nyerte el végleges helyét, vagy ami még fontosabb: nem is lett befejezve. Ez ugyanis nem más, mint apa erősítője, amit a ’80-as években kezdett építeni és bár működött, de nem került véglegesítésre. Úgy gondoltam, hogy 2020 karácsonyára meglepem vele és befejezem azt, amit eltervezett anno. Így lett ajándék egy több mint 30 évig épült készülék. Megtartva minden eredetiségét, a régi alkatrészeit, a korabeli kapcsolásoknak a kvintesszenciáját, amit csak amatőr kívánhatott anno. Kicsit én is belenyúltam a koncepcióba, hozzátettem pár szerkezeti ötletet. A végeredménye egy évtizedeken átnyúló, generációkat összekötő híd lett, amin nem fog már az idő és önmaga jóságán túlmutatva élményt ad nekünk.
 

De ne siessünk ennyire előre. Mi ez a Quad 405? Röviden: egy kortünet, ami 1980-ban indult hódító útjára kis hazánkban és a lendülete még ma is tart. Hosszabban elemezve korábbra kell visszatekintenünk. 1975-ben egy Peter J. Walker nevű angol úriember az Acoustical Manufacturing Co. Ltd. alapítója hosszas tervezés után megalkotta a Quad 405 nevű erősítőt. Ez 1982-ig gyártásban volt, majd kis módosítást követően 405-2 néven 1992-ig gyártották. Több, mint 160.000 darab készült. 1980-ban a Rádiótechnika évkönyv majd később a folyóirat 1981/5-8. közölt egy cikksorozatot róla. Az évek során elő-előkerült utána még különféle szaklapokban. Ahogy külföldön, úgy hazánkban is berobbant az amatőrök, hifisták körében. Elképesztően népszerű lett, leginkább a megbízhatóan és stabilan kivitelezhető utánépítéseknek köszönhetően. Semmilyen beállítást nem igényel. Nem kényes a félvezetőkre, sem azok párba válogatására (bár ajánlott). A minőségi mutatói messze túlmutatnak az addigi amatőr vagy éppen gyári építésű készülékeken. Ez volt az a bevált kapcsolás, amit oly sokan kerestek, mert egyszerűen megépíthető és minőségi eredményt produkál. Ekkor talált rá apukám és gondolta, hogy épít egyet magának. Eddig jutott a '80-as években, én innen folytattam 2020-ban:
 

Végül ilyenné vált:
 

A tápegysége toroid trafót tartalmaz. Azért ilyen barkács-kinézetű, mert egy gyári trafóra lett még rátekerve a phono előerősítőnek a tápja miatti leágazás. Pufferelkónak 2x10.000 uF van beépítve. Tuner, mágneses lemezjátszó és magnó csatlakoztatható hozzá. A lemezjátszóról a magnófelvétel biztosított.  Az előlap egy Videoton EA-7386 S erősítőé, amit apa külön vásárolt anno. A kevés használat miatt tűéles a VFD kijelzője.
 

Ez valami kezdetleges kép akart lenni a majdan beépítendő alkatrészekről. Persze vagy fele hiányzik még...
 

A beépített hálózati kapcsoló és a Magyar Kábel Művek gyártmányú hálózati vezetéke.
 

Az Orion SE 1025 hangszín modulja, amiről eltávolítottam a felesleges alkatrészeket a beépítés előtt. A mély és magas potméter pont fordítva helyezkedik el rajta, mint a Videoton EA-7386 S előlapja esetében, ezért azokat keresztbe kellett bekötnöm a megfelelő helyre. Az áramkör az előlapi LINEAR gombbal kiiktatható. Érdekesség, hogy a hangszín modul szintén ±30 V tápfeszültséggel üzemel, tehát ideális ebből a szempontból.
 

Beállítva a hangszín és balansz potméterek végleges helyzete. Távtartókra építve és bekötve az Orion modul. Ilyen kívülről:
 

Egy másik modulon voltak a kis Orion erősítő nyomógombjai. Ezeket szintén kiépítettem és egy próbapanelre forrasztottam fel némi változást eszközölve a sorrendjükben. A LINEAR felel a hangszín áramkör be- vagy kikapcsolásáért. A többi csak alibiből van bent, nincs funkciójuk, cserébe lehet nyomkodni őket.
 

A bemenetválasztó gombok régen is működtek. Itt csak az egyforma kiállásért igazgattam őket kicsit. A loudness viszont nem gomb, egy lemez tartja kint. Hi-Fi erősítőben bőven elég neki ennyi szerep...

A RIAA korrektor szintén egy korabeli megoldás. A Hi-Fi Magazin kereste a legjobbat ezen a téren, végül „Új fono-előerősítő” néven született az írás. Itt a korábbi Revox előerősítőjüket nyugdíjazták és a HFM1 lépett a helyébe. A cikkben szerepel a híres NAD 3020 előerősítője is, mint versenytárs. Komplett kapcsolás, NYÁK-terv, és mérések szerepelnek a cikkben. Apukám ez utóbbinak szavazott bizalmat és ez került megvalósításra. Mögötte függőlegesen áll a tápegysége. Utólag már zárt dobozba tenném az előerősítőt a zavarvédelem miatt. Jobbra fent az alumínium idom alatt lakik a Graetz-híd. A tápegység szintén a HFM ötlete alapján valósult meg.
 

Lágyindító és hangfalvédő áramkör. Szintén függőlegesen szerelve a helymegtakarítás végett. Az áramkör működéséről az előlapon elhelyezett LED ad tájékoztatást a bekapcsolás után. Illetve egy másik esetben is, de azt jobb elkerülni...
 

Ettől Quad a Quad! A két végfok modul. A NYÁK-terv a 2. magyar verzióról készült, amit a Rádiótechnika közölt. Ez egy ún. kis-Quad. ±30 V tápfeszültséggel üzemel, 2x40 W kimenő teljesítménnyel 8 Ω hangfalakhoz. Bemenetén LM 301 A műveleti erősítővel. A végtranzisztorokat MEV 2N3442 típusra cseréltem. Eredetileg 2N3055 volt és ezt is írják a kis Quadhoz, de katalógusadatok alapján az pont határon volt. A 2N3442 többet tud, ez a biztosabb. Meghajtásukról BD 243 C és BD 244 C gondoskodik.
 

Attól, mert nem az eredeti tartalom van az előlaptól hátrafelé, a felirat még igaz.

A hátoldal címkézésével is elvoltam néhány órát. Átlátszó öntapadó fólia van a papírra téve, körülvágva majd kétoldalas ragasztószalaggal a hátlapra ragasztva.
 

Az alumínium borítás nagyon csúnya volt már, ezért a nehézkes festés helyett a fóliázást választottam. Kapott 4 db gumi lábat. Végtelen mennyiségű reszelés, fúrás-faragás után összeállt az erősítő. Minden csavar a helyén, síkban az élek és lemezek. Egyedül azt a fránya ragasztócsíkot nem tudtam eltűntetni az előlap tetejéről sehogyan sem. De nem is nézegetésre készült, hanem hogy szóljon.
 

Használata elsőre szokatlan volt. Aggódtam, hogy elrontottam valamit és azért szól úgy, mintha egy lepedővel letakart dobozban lennének a hangfalak. De nem, csak kis idő kell, amíg bemelegszik a végfok. Utána sem meleg, tehát nem aggattam ronda nagy hűtőbordákat a hátoldalára. Aki látta már az eredeti angol verziót, az úgyis csak a batár alumínium bordára emlékszik. Amint eléri az üzemi hőfokot szépen, tisztán szól. Már értem, hogy miért volt érte anno oda mindenki, miért épültek szakmányban a Quadok, miért keresték sokan a „Quad-hangzást” és miért reszelik-fejlesztik még ma is aktívan az amatőrök. A következő döbbenet akkor következett be, amikor felpörögtek a lemezek. Lemezjátszót szólni így még nem hallottam. Omega, Sandra, Falco, AC/DC… Sajnos véget ért az aktív tesztüzem. Eljött a karácsony, lepel alá bújt a rég elfeledett hős. Beteljesült sorsa, most már alkotóját szórakoztatja immáron kész állapotban. A phono előerősítő viszont adott egy ötletet. De ez már egy másik történet lesz…
 

Fent épp az Omega lép tízezret.
Lent a "gyári" dokumentumokkal és kapcsolási rajzzal együtt a végeredmény.