Gyártó

Villamossági Televízió és Rádiókészülékek Gyára (VTRGy)

Származás

Magyarország

Év

1963

Jellemzők

2+1 csöves, szuperheterodin vevő reflex kapcsolásban. Csak középhullám vételére alkalmas. Hátoldalán mindössze antennacsatlakozás van. 13 cm átmérőjű hangszóróval rendelkezik.
Érzékenység: 600 kHz-nél 120 μV; 1,2 MHz-nél 150 μV. Kimenő teljesítmény: >1 W. Hangfrekvenciás átvitel: 120-7.000 Hz. Teljesítményfelvétel: 30 W.

Méret

260x190x150 mm; 3,5 kg.

Egyéb

A Badacsony 1959-ben jelent meg és 640 Ft volt a korabeli ára. A Tihany egyenes vevő alapjait felhasználva szintén 2+1 csöves, de már szuperheterodin készüléket alkottak. Egyezik a káva, az előlap és a sasszi. Utóbbin megmaradt a forgókondenzátor a skálameghajtással, hálózati és kimenő transzformátor, puffer elkó, hangszóró. A kimenő trafó a sasszi aljára költözött. A megnövekedett alkatrészmennyiség rögzítése miatt a trafó tetejére egy forrléc került.  Két csövet alkalmaztak: EBF 80 nagyfrekvenciás pentóda és kettős dióda, illetve ECL 82 trióda és végpentóda. A hálózati egyenirányító: EZ 80. A fém vázat alaposan átmunkálva helyet szorítottak a KF. tekercseknek. A hálózati trafó megmaradt autotranszformátornak. A korai példányokon a hálózati feszültséget biztosítékkal lehet kiválasztani. Később módosítottak a primer körön. A kapcsoló és a feszültségválasztó közé beépítettek két 100 nF-os kondenzátort és 1 mH-s fojtótekercset. Utóbbiak felelnek a jobb hálózati szűrésért. A fojtótekercs számára további furat került a sasszira. Ez a három alkatrész nem szerepel a korai kapcsolási rajzon. Továbbá a feszültséget egy alumínium rúddal kell kiválasztani. Előfordul, hogy a rúd helyett 1 Amperes biztosítékot használtak.
Az antennacsatlakozónál két lehetőség van: távol és közel. Távol esetében a készülék teljes érzékenységgel működik. A közel csatlakozónál viszont egy osztón keresztül csökkentve van az antennafeszültség, hogy elkerülhető legyen a túlvezérlődés. Ezt helyi adó esetén ajánlott használni.
A bakelit káva piros, sárga, zöld és kék kalapácslakkos fényezést kaphatott. Ez az anyag jellegzetes mintáját száradás közben nyeri el és kiválóan tapad fémre. Sima bakelitre viszont nem annyira alkalmas, ezért könnyen lepattogott a festék a készülékekről. Jelen esetben is ez történt. A felújítás nem maradhatott el.
Volt egy fantázianév nélküli kortársa R 629 típusszámmal ugyanilyen külsővel. Ezt a modellt exportra gyártották. Ebben megszűntették a reflex kapcsolást, nagyfrekvenciásan ECH 81  trióda-heptódát alkalmaztak, demodulálásra germánium diódát használtak.
A típus örökségét a Dália rádió vitte tovább (hamarosan érkeznek...) A gyári könyv nem tesz különbséget a két típus gyártási periódusa között. Az első Dália 1964-ben jelent meg  új bakelit kávával és a Badacsony szerkezetét felhasználva.

Bal szélén az ECL 82, előtte piros csévetesttel a modulátortekercs, mögöttük az I. KF. trafó. Jobbra tőle a forgókondi, előterében az EBF 80 és az antennacsatlakozók a feszültségosztóval a bakelit lap hátoldalán. Tovább haladva a puffer elkó, II. KF trafó, EZ 80 és a hálózati tápegység:

A lenti kapcsolási rajz a Rádiótechnika 1960. júniusi számából való. Képszerkesztővel módosítottam, hogy megfeleljen az itt bemutatott rádiónak.
A működése röviden szintén innen: a modulátorkör által kiválasztott frekvencia az ECL82 trióda rácsára kerül. Az oszcillátor rezgőkör a katódkörben van. Tekercse a panel alatt található kék színű csévetesten. A középfrekvenciát az anódkörbe iktatott I. KF. trafóról viszik tovább. A trióda önrezgő keverőként additív keverést végez. A középfrekvenciás jel az I. KF. szekunder oldaláról az EBF 80 vezérlőrácsára jut. Innen felerősítve a II. KF-ről az EBF egyik diódájára kerül demodulálásra. A dióda munkaellenállása a hangerőszabályzó potméter. A mozgókarján megjelenő egyenfeszültséget fadingszabályzás céljából egy T-tagú szűrőn át ismét az EBF 80 vezérlőrácsára vezetik. A felerősített jelet viszont most a segédrácsról viszik tovább az ECL 82 végpentóda vezérlőrácsára. Onnan az anódkörben található kimenőtrafó és a hangszóró következik. Az EBF 80 hangfrekvenciásan triódaként üzemel.

A következő két képen nem csak az látszik, hogy elég felületesen végeztem a takarítást, hanem hogy van itt egyéb érdekesség is. Mi az a két görbe pálca némi kanóccal slendriánul betekerve?  Ezek huzal-trimmerkondenzátorok vagy hernyókondenzátorok. Értékük függ a menetszámtól és a hosszuktól. A fenti kapcsolási rajzon a forgókondenzátornál találhatóak 6-40 pF értékkel. A Badacsony-Dália rádiók evolúciójában jelentősége van ezeknek.
Mire jók itt a huzal-trimmerek? Ebben a készülékben a rádióvételt kettős forgókondenzátorral oldják meg. Két fele van, az egyik a modulátort, a másik az oszcillátorkört egyszerre hangolja a közös tengely segítségével. Értéke 2x500 pF. Ez a vételi sávban állandó értékű KF jelet ad ki. Az együttfutásuk azonban nem pontos, mert a relatív frekvenciaváltozás a modulátor- és oszcillátorkör esetén különböző. Röviden a lényege, hogy az ideális arányú frekvencia- és kapacitásátfogás érdekében párhuzamos trimmerekkel módosítják a forgókondenzátor kezdő- és végkapacitását. A forgókondival párhuzamosan kapcsolt trimmer kis kapacitásoknál okozza százalékosan a legnagyobb kapacitásváltozást. Az oszcillátorkörben viszont sorosan kapcsolt padingkondenzátorokat alkalmaznak a végkapacitás  nagyobb mértékű csökkentése érdekében.
A két rezgőkör hangolásában részt vesznek a tekercsek ferritmagjai is. Ezzel együtt a hozzájuk tartozó trimmer- és padingkondenzátor segítségével három ponton műszer segítségével összehangolhatóak a körök.
A kis kondenzátorok számításhoz tudni kell az adott készülékben használt középfrekvencia értékét, a vételi sáv frekvenciaátfogását, a forgókondenzátor kezdő- és végkapacitását. 

A hálózati transzformátor tetején a biztosíték, mellette a fojtótrafó. Alattuk a kapcsolós potméter és a két 100 nF-os kondenzátor:

Balra az eredeti kalapácslakk maradványa, jobbra a felújított külső. Nem igazán hozta a kalapácslakk-spray a kívánt mintázatot. Így sem rossz, de ez inkább metálos lett:

A lenti belsőt egy Dália kávájában találtam. A szériaszáma már nem olvasható, de az alkatrészek alapján 1960-as gyártás. Vagyis ez még a korábbi változat. Kicsit megtévesztő, hogy kicserélték a teljes forgókondenzátor egységet, de ettől még jól láthatóak a különbségek a fenti rádióhoz képest:

A hálózati részből hiányzik a zavarszűrő egység. A fojtótekercsnek még nincs meg a furata a sasszin. A feszültségválasztás biztosítékkal történik.

Az ECL 82 katódellenállása és kondenzátora a kapcsolós potméter mellett található. Emiatt a rádió egyik felétől a másikig át van húzva egy vezeték. Valószínű, hogy csak így fért el az elkó, mert a Mechanikai Művek még nem gyártott kisebbet ebben az értékben. A Rádiótechnikában és a Kádár-könyvben szereplő kapcsolási rajzok ezzel a megvalósítással egyeznek.