Gyártó

Moszkvai Rádiógyár

Származás

Szovjetunió

Év

1970

Jellemzők

Hosszú- és középhullám vételére alkalmas zsebrádió 7 tranzisztorral, 1 diódával. Külső antenna és fülhallgató csatlakoztatható hozzá. A rádió ferritantennával rendelkezik és 9 V-os elemmel működik.
Rádiófrekvenciás adatok: Érzékenység: ferritantennáról: HH: 1 mV/m; KH: 0,5 mV/m. Szelektivitás (± 10 kHz elhangolásra): 16 dB.
Hangfrekvenciás adatok: HF érzékenység: 1 mV. Frekvenciaátvitel: 400-3.000 Hz. Kimeneti teljesítmény: 100 mW. Áramfelvétel: min. 6 mA.

Méret

152x89x38 mm; 380 g (elem és tok nélkül).

Egyéb

A gyártás korai szakaszában még egészen máshogy nézett ki a Sokol. Erre az a magyarázat, hogy kifejlesztették a Start modellt, ami 1962 év elején került piacra^[1]. A Start szinte alig módosított technikáját megkapta a minimális példányszámban készült Topaz^[2] még ebben az évben. Érdekesség, hogy utóbbi nem Moszkvában, hanem a vlagyivosztoki Radiopribor üzemben gyártották. 1963 év elején megjelent az egymástól eltérő külsejű Start 2 és Topaz 2, amik a korábbi Topaz kapcsolásán alapultak^[3]. 1963 év közben bemutatták a Sokolt, ami tovább örökölte a közös technikát és a Start 2 külső burkolatát^[4]. Evvel a kialakítással csak rövid ideig készült a modell. Az itt látható példány már az áttervezett külsővel rendelkezik. A változás következtében hagyományos skálamechanikát kapott. A műanyag ház többféle színben, többféle rácsozattal készült. Az alkalmazott tranzisztorok típusa sem volt kőbe vésve. Rádióépítő-készletben részben összeszerelt állapotban szintén forgalmazták^[5]. A Sokolt említhetjük idehaza úgy, mint kortünetet. Mindenkinek van róla emléke és számtalan háztartásban fellelhető volt. A milliós darabszámból (erre vonatkozóan nem találtam hiteles adatot) jelentős mennyiség kerülhetett forgalomba itthon. Ezt a kimondottan jó ár-érték arányának köszönheti. Kapcsolása eltért a megszokottól. Rádiófrekvenciás érzékenysége és szelektivitása jobb volt, mint a konkurens modelleké. Végfokozata negatív visszacsatolással rendelkezik, ami tovább javította a minőségét. Utódmodell a Sokol 403 lett 1971-től.
Miért került bemutatásra egy horpadt, törött és viseltes készülék? A kérdés jogos, a válasz egyszerű: örökség. Apai nagyszüleim vásároltak újonnan egy Sokolt. Apukám elmondása szerint pár nap működés után teljesen elhallgatott. Visszavitték és garanciában kicserélték egy újra. Ez már jobban megérte a pénzét, mert a mai napig rendületlenül működik. A belsejébe pillantva látszik, hogy a kapcsolós potméter, a skálahúr és a telepcsatlakozó biztosan cserélve lett az idők folyamán. A felújításnál pótoltam a sérült fülhallgató csatlakozót és a négy darabra tört ferritantennát a tekercseivel együtt. Tipikus Sokol betegség a skálaüveg törése. Ez azért következik be, mert mögötte van elhajlítva a díszkeret füle. Ahogy a törött üveg, úgy nagypapám tokba írt neve is az autentikus megjelenést szolgálja.